Csodálatos este volt!
A hó csillogva ömlött el a tájon… mintha önálló függöny lenne úgy állt közém és az öreg templom közé a hóesés. A hatalmas fenyők fehérem dideregtek a házak előtt. Az utakon sehol egy autónyom… Elmúlt már tizenegy óra is, mindenki otthon gubbasztott- őrültek! pedig micsoda csoda a hó!…Elvarázsolt és álomba ringatott, úgy jártam a gyéren kivilágított ezeréves utcákat, mintha el akarnék veszni a csodában. És mosolyogtam. Minden hópihére egyformán, és ámulattal... soselátott hatalmas pihék hullottak az égből. Megálltam egy lámpa alatt, és úgy néztem bohó kergetőzésüket, mintha megannyi pillangó öltött volna fehér kristályruhát…
Mennyivel más lett volna minden, ha éppen rámérsz akkor… együtt sétáltunk volna a hófehér mesében, ahol így magányos hamupipőkeként táncoltam a hópelyhekkel… és hógolyóztunk volna… talán nevettünk volna, és kergetőztünk volna, mint a hópihék a lámpa alatt, és amikor elértél volna, átöleltük volna egymást, és boldog lettem volna először életemben…
De te azt mondtad, dolgozol… én pedig leugrottam a rondelláról…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-11-19
|
Novella
Édesanyja és unokabátyja szexualitásának egy kislányra gyakorolt hatása.
2024-11-18
|
Novella
Egy tanárnő igyekszik meggyőzni tanítványát, végül saját csapdájába esik.
2024-11-17
|
Novella
A helyszín Argentína.Miguel és párja Sofia életük versenyére készülnek.Vajon győzelmet vagy...
2024-11-11
|
Egyéb
Carlos mindent kézben tartott... amíg nem találkozott Angelinával…
2024-11-09
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2004-05-02 00:00:00
|
Egyéb
Elkezdtünk beszélgetni, kiderült hogy a neve Laci, és hogy 21 éves. Nagyon megtetszett nekem, és úgy éreztem, hogy én is neki. Ahogy beszélgettünk, egyszer csak a keze a lábamon volt, és simogatott, nagyon jól esett, már akkor éreztem, hogy köztünk nem lehet csak egy kaland, ennél több kell nekünk...
- Beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezte az orvos.
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
Hozzászólások
Esztergomban(ahol lakom) a rondelláról szép a kilátás, alatta hívogató erdő, jó mélyen...ha már ugranék onnan...
A hőseim a legkézenfekvőbb megoldás helyett (leülni és megbeszélni) még nem egészen egyértelmü helyzetekben is a halált választják..azért mert a fent említett megoldás gyakorlatilag nem létezik. És erre akarom csak itt felhívni a figyelmet...hogy annyira eltávolodtunk egymástól (mi hülye emberek) hogy az őszinteség helyett inkább megöljük magunkban a problémát...és hagyjuk, hogy bennünk rothadjon el...-ez kicsit erős volt talán...de a lényeg így is érthető, azt hiszem...
Köszönöm, hogy vagytok nekem... :hushed: