Visszaemlékezés

Csodálatos este volt!
A hó csillogva ömlött el a tájon… mintha önálló függöny lenne úgy állt közém és az öreg templom közé a hóesés. A hatalmas fenyők fehérem dideregtek a házak előtt. Az utakon sehol egy autónyom… Elmúlt már tizenegy óra is, mindenki otthon gubbasztott- őrültek! pedig micsoda csoda a hó!…Elvarázsolt és álomba ringatott, úgy jártam a gyéren kivilágított ezeréves utcákat, mintha el akarnék veszni a csodában. És mosolyogtam. Minden hópihére egyformán, és ámulattal... soselátott hatalmas pihék hullottak az égből. Megálltam egy lámpa alatt, és úgy néztem bohó kergetőzésüket, mintha megannyi pillangó öltött volna fehér kristályruhát…
Mennyivel más lett volna minden, ha éppen rámérsz akkor… együtt sétáltunk volna a hófehér mesében, ahol így magányos hamupipőkeként táncoltam a hópelyhekkel… és hógolyóztunk volna… talán nevettünk volna, és kergetőztünk volna, mint a hópihék a lámpa alatt, és amikor elértél volna, átöleltük volna egymást, és boldog lettem volna először életemben…
De te azt mondtad, dolgozol… én pedig leugrottam a rondelláról…