Csodálatos este volt!
A hó csillogva ömlött el a tájon… mintha önálló függöny lenne úgy állt közém és az öreg templom közé a hóesés. A hatalmas fenyők fehérem dideregtek a házak előtt. Az utakon sehol egy autónyom… Elmúlt már tizenegy óra is, mindenki otthon gubbasztott- őrültek! pedig micsoda csoda a hó!…Elvarázsolt és álomba ringatott, úgy jártam a gyéren kivilágított ezeréves utcákat, mintha el akarnék veszni a csodában. És mosolyogtam. Minden hópihére egyformán, és ámulattal... soselátott hatalmas pihék hullottak az égből. Megálltam egy lámpa alatt, és úgy néztem bohó kergetőzésüket, mintha megannyi pillangó öltött volna fehér kristályruhát…
Mennyivel más lett volna minden, ha éppen rámérsz akkor… együtt sétáltunk volna a hófehér mesében, ahol így magányos hamupipőkeként táncoltam a hópelyhekkel… és hógolyóztunk volna… talán nevettünk volna, és kergetőztünk volna, mint a hópihék a lámpa alatt, és amikor elértél volna, átöleltük volna egymást, és boldog lettem volna először életemben…
De te azt mondtad, dolgozol… én pedig leugrottam a rondelláról…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
2026-02-26
|
Történetek
Eredeti történet: CFNM oder Nackt im Damenclub .... Szerző: caliban66 .... Literotica; 2023...
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
A rózsaszín felleg viszont elkerülhetetlen, és manapság egyre több embert talál meg. Ez a rózsaszín felleg persze csak egy tünete a kóros szomorúságnak, vagy inkább kezdete. De ha ennek érzéseit sikerül leküzdeni, a kóros szomorúság már elkerülhető.
Legyőzni azonban nehéz, de vannak rá módszer...
Legyőzni azonban nehéz, de vannak rá módszer...
De amikor megfordulok egész közel érzem a száját a számhoz, és érzem a forró leheletét, ami átjárja minden porcikámat. Mélyen a szemébe nézek. Ő viszonozza a tekintetem. Érzem, már teljesen hozzám bújt, és az ölelése egyre szorosabb. Szinte már fáj ez az ölelés, mikor hirtelen megcsókol, és eltűnik minden fájdalom, és minden ami csak körülöttünk létezik...
Hozzászólások
Esztergomban(ahol lakom) a rondelláról szép a kilátás, alatta hívogató erdő, jó mélyen...ha már ugranék onnan...
A hőseim a legkézenfekvőbb megoldás helyett (leülni és megbeszélni) még nem egészen egyértelmü helyzetekben is a halált választják..azért mert a fent említett megoldás gyakorlatilag nem létezik. És erre akarom csak itt felhívni a figyelmet...hogy annyira eltávolodtunk egymástól (mi hülye emberek) hogy az őszinteség helyett inkább megöljük magunkban a problémát...és hagyjuk, hogy bennünk rothadjon el...-ez kicsit erős volt talán...de a lényeg így is érthető, azt hiszem...
Köszönöm, hogy vagytok nekem... :hushed: