Csodálatos este volt!
A hó csillogva ömlött el a tájon… mintha önálló függöny lenne úgy állt közém és az öreg templom közé a hóesés. A hatalmas fenyők fehérem dideregtek a házak előtt. Az utakon sehol egy autónyom… Elmúlt már tizenegy óra is, mindenki otthon gubbasztott- őrültek! pedig micsoda csoda a hó!…Elvarázsolt és álomba ringatott, úgy jártam a gyéren kivilágított ezeréves utcákat, mintha el akarnék veszni a csodában. És mosolyogtam. Minden hópihére egyformán, és ámulattal... soselátott hatalmas pihék hullottak az égből. Megálltam egy lámpa alatt, és úgy néztem bohó kergetőzésüket, mintha megannyi pillangó öltött volna fehér kristályruhát…
Mennyivel más lett volna minden, ha éppen rámérsz akkor… együtt sétáltunk volna a hófehér mesében, ahol így magányos hamupipőkeként táncoltam a hópelyhekkel… és hógolyóztunk volna… talán nevettünk volna, és kergetőztünk volna, mint a hópihék a lámpa alatt, és amikor elértél volna, átöleltük volna egymást, és boldog lettem volna először életemben…
De te azt mondtad, dolgozol… én pedig leugrottam a rondelláról…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-08-15
|
Horror
A Szibülla Könyve, egy ősi, görög írásokkal teli füzet nyitja meg a kaput a főhős múltjának...
2025-07-26
|
Történetek
Tavaly megtörtént lánybúcsú ami életem legextrémebb orgiájává vált.<br />
Néhany helyen kiszínezve,...
2025-07-24
|
Történetek
Sokáig szótlanul mentünk, miközben a kamion falta a kilométereket. Addi provákáltam egy isőután,...
2025-07-20
|
Fantasy
A fekete hosszú hajú nő felrakott egy fekete kávét és leült a konyhaasztal mellé. Az űrhajó...
2025-07-16
|
Történetek
Egy fiatal lány, aki keresi mitől lesz igazán jó neki.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2004-05-16 00:00:00
|
Egyéb
De ha tényleg szeret? Megvár. És megvárom. Megvárjuk egymást, addig a pillanatig, amíg elveszünk egymás tekintetében. És amikor, - mint mikor elalszunk, és ébredünk, hogy a kiesett álmok mikor is jöttek, - megcsókoljuk egymást. Az lesz a szerelem. Mikor csak odahajolok, és egy apró csókot pihegek az ajkaira. Mikor átkarolom, és kiráz a hideg, mikor megremeg a kezem. És nem érdekel, hogy izzad a tenyerem, hogy a hajam kócos, hogy őt is rázza a hideg...
"Az ember akkor jön rá milyen fontos egy állat, vagy egy ember, ha elveszíti." Már nem tudom ki is mondta ezt, de igaza volt. És ha valakit nem szerettünk, vagy úgy éreztük nem olyan fontos, rájöhetünk hogy ez még se így van...
Hozzászólások
Esztergomban(ahol lakom) a rondelláról szép a kilátás, alatta hívogató erdő, jó mélyen...ha már ugranék onnan...
A hőseim a legkézenfekvőbb megoldás helyett (leülni és megbeszélni) még nem egészen egyértelmü helyzetekben is a halált választják..azért mert a fent említett megoldás gyakorlatilag nem létezik. És erre akarom csak itt felhívni a figyelmet...hogy annyira eltávolodtunk egymástól (mi hülye emberek) hogy az őszinteség helyett inkább megöljük magunkban a problémát...és hagyjuk, hogy bennünk rothadjon el...-ez kicsit erős volt talán...de a lényeg így is érthető, azt hiszem...
Köszönöm, hogy vagytok nekem... :hushed: