Karácsony

A saját vérem folyik kezemen,
Meggyilkoltam magam, de miért tettem?
Karácsony szentestén, mikor mindenki boldog,
Száradjon a mosoly, s sirassák a bolondot.

Csomagolópapír, mi földrehullva koppan,
Épp mint életem, mit íly könnyen eldobtam.
Csodálva nézte a karácsonyfát mindenki,
Benyitottak szobámba, s mostmár könnyüket eresztik.

Felvágott erek, s eltorzult arc,
Ez mind, mi belőlem ittmaradt.
A mennyországba kerülsz, mondták nekem,
De csak sötét várt, mi felemészt engem.

Sötét, csend s nyugalom,
A temetőben egy szomorú sírhalom.
Megnézem hát, kit temettek oda,
S én fekszem ott holtan, mosolyogva.