A rondellán állok,
Ti a tóparton nevettek.
Ha leugranák most,
Tán elhinnéd, hogy szeretlek...
De mi értelme lenne,
A világ továbbmenne,
Ha érinthetnéd, amit érzek
Úgy sem hinnél benne.
Hát csak nézlek csendben
S szorít a fájdalom,
Valami meghalt bennem,
Visítva fáj dalom.
Bezárult a kör
A régi kör megint
S én, mint bús ökör
Ki nem sír, csak legyint
Csendben hazakullogok.
Látom szemed nevet.
Hát legyetek boldogok
S öljétek meg e hitvány ebet...
Bár ez is csak álom.
A kivert kutyát
Befogadja majd-
Ha más nem – a föld,
De én hiába várom
Hogy e mocsok világ
Elásson legalább
Ha már megölt.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-28
|
Novella
Kicsit erőszakosnak tűnhet a sztori, de nem az. Valójában mindenki beleegyezésével történik,...
2025-04-25
|
Novella
Ez a sztori egy vázlat, de sose lesz belőle más. Ide csak azért tettem fel, hogy lássuk, milyen...
2025-04-24
|
Novella
Ez ugyan nem korhatáros, de 10-12 alatt nem sorolnám a kötelező olvasmányaik közé, mert nem...
2025-04-11
|
Sci-fi
Az alábbi írás egy történet első része, nincs befejezve, finomitasra szorul, egy szilánk....
2025-04-07
|
Történetek
Egy szombat kora délután belerúgtam az ajtófélfába s eltört a lábujjam, s ha ez nem lenne...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Szép aranyhajú lovaslány, aki baljósan sokat gondol műveiben a rondelláról való leugrásra, gondoltam Téged is megkereslek:).