A rondellán állok,
Ti a tóparton nevettek.
Ha leugranák most,
Tán elhinnéd, hogy szeretlek...
De mi értelme lenne,
A világ továbbmenne,
Ha érinthetnéd, amit érzek
Úgy sem hinnél benne.
Hát csak nézlek csendben
S szorít a fájdalom,
Valami meghalt bennem,
Visítva fáj dalom.
Bezárult a kör
A régi kör megint
S én, mint bús ökör
Ki nem sír, csak legyint
Csendben hazakullogok.
Látom szemed nevet.
Hát legyetek boldogok
S öljétek meg e hitvány ebet...
Bár ez is csak álom.
A kivert kutyát
Befogadja majd-
Ha más nem – a föld,
De én hiába várom
Hogy e mocsok világ
Elásson legalább
Ha már megölt.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-21 00:00:00
|
Versek
Egy vérző szív mely már alig dobog,
Egy...
Egy...
Hozzászólások
Szép aranyhajú lovaslány, aki baljósan sokat gondol műveiben a rondelláról való leugrásra, gondoltam Téged is megkereslek:).