Zaklatottan

Kezem a semmibe markol mélyen,
Testem ernyedten fekszik a réten.
Fejem vákuumként ürül ki,
Nincs más dolgom, csak örülni.

Múzsa, vezesd kezem, kérlek,
Hogy feltűnjenek a képek.
Hiába próbálom, sajnos nem megy,
Minden apró gondolatom elmegy.

Csak fekszem üresen a semmi szélén,
Halott fény, szemem előtt sárga köd, kén.
Egy hatalmas kéz felemel,
A semmibe belekever.

Öntudatlan vergődöm,
A számba homokot töm.
Nem hagyja el hang a számat,
Karjaiba fon a bánat.