Kezem a semmibe markol mélyen,
Testem ernyedten fekszik a réten.
Fejem vákuumként ürül ki,
Nincs más dolgom, csak örülni.
Múzsa, vezesd kezem, kérlek,
Hogy feltűnjenek a képek.
Hiába próbálom, sajnos nem megy,
Minden apró gondolatom elmegy.
Csak fekszem üresen a semmi szélén,
Halott fény, szemem előtt sárga köd, kén.
Egy hatalmas kéz felemel,
A semmibe belekever.
Öntudatlan vergődöm,
A számba homokot töm.
Nem hagyja el hang a számat,
Karjaiba fon a bánat.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Be van írva lelkembe a te képed
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
Sírrabló ·
Újabb meddő próbálkozás :innocent: