A "" kifejezés eredménye:

Ki akarok törni testemből!
Ki akarok törni mindenestől!
Én nem vagyok idevaló!
Lelkem kalandvágyó! ...

Temetőben jártam
Kéz a kézbe veled,
Körülöttünk lassan
Hulltak a levelek...

Szép szerelmemnek
szól eze az üzenet
szeretlek téged
ezt ne feledd...

Már eltelt egy pár év, és Vandával minden rendben volt. Nem volt rohama azóta. Egy helyre költöztünk, és együtt jártunk haza. Vanda mindenkinek köszönt, de az emberek ijedten néztek a szemébe, és sosem válaszoltak. Mintha ott se lett volna, levegőnek nézték. Dühített, de sajnos kezdtem úgy érezni, hogy már én sem vagyok mellette. PEDIG OTT VOLTAM! Úgy éreztem elvesztettem, és hogy már nem tudom megvédeni, nem tudok eléggé vigyázni rá...

...Ami engem kedvessé tesz
Elmúlt már rég
Az a gyönyörű ég,
És nap, mi felettem volt,
Mikor karomba bújt
Szépen hozzám szólt,
Bennem szerelem gyúlt.

Te most azt hiszed, viccelek?
De angyalok nincsenek,
Az ember talán fohászkodik,
Pedig Isten sem létezik!
Nem is létezett,
Ő csak képzelet...

Remegő kézzel írom e pár sort
Fájó szívvel gondolok rád most.
Van egy lány ki érted meghalna!
Ki mindenét neked adná! ...

Ismét a jobb széken ülő sötét alak tompa hangja volt, de immár kiemelkedett a sötétből. Mély kék köntöst viselt, arcát hegyes kecskeszakáll díszítette, fiatalos vonásaiból szinte gúnyt űztek a szeme sarkában, s homlokán kirajzolódó szarkalábak, s halvány ráncok. Beszélték a varázshasználó sötét erőkkel paktált élete meghosszabbítása érdekében, de eddig semmi bizonyíték nem került elő ez üggyel kapcsolatban...

Ó, mennyit kerestelek,
S most végképp eltemetnélek?
Hisz úgy szerettelek!
Valójában még most is szeretlek
De már nem úgy mint régen,
Nem olyan vad szenvedéllyel.

Elolvasom »