Szerelmemnek, Vikinek

Szép szerelmemnek
szól eze az üzenet
szeretlek téged
ezt ne feledd.

Átkarolva téged
eszembe jut a lényeg,
te vagy nekem az élet.

Az élet vidított fel engem
mikor megismertem a szerelmem
szerelmem mej szép virág
mint a tavasszal nyíló hóvirág.

A tavasz,s szerelem hírnöke,
újra tűz lobban a szivedbe,
tűz mej értem lángol,
szivedben az én szivem lángol!

A tűz mej ég és ég
bú, bánat megég,
megég és kint marad,
hisz a két szív összeragadt!

Remélem nem megy szét soha
hisz együtt oly szép,
mint a csokorba nyíló
szép tavaszi ibolya!


Hajadban nyíló orhidea
szavaiddal tovaszáló illatos rózsa
rózsa mej szivambe száll,
ott nyílik, s szivedre vár!

Szived mej hangosan dobog,
mikorr hallod léptem mej dobog
dobog az úton mej hozzád vezet,
hisz minden út a szivedhez vezet.

Szivedben békét találtam
nyugalmat e rettenetes világban,
nyugalmat mej óva int
"vigyázz" nagy a baj odakint.

A bajra ránevetek
ő visszanéz, s rám nevet,
nevetek hisz nem bánt
szived biztonságában nyugszom
mint egy apró gyémánt.

Gyémánt mely "Szilárd" s kemény
mindent kibír míg van remény,
remény mej nem veszhet el soha,
hisz szivedbe nyugszom
mint egy szál rózsa.