A "" kifejezés eredménye:

Arra várok hogy haza mehessek,
Arra vágyok hogy haza mehessek,
De hol van az? Kérdezi tőlem az agy...

Most éppen meleg kapualjat keresek. Félek - s egyre jobban félek ¬az őszi esőtől...
Ilyenkor, őszelőn, ha a háziasszony ki nem rúg hőn áhított s nehezen meglelt rejtekemből, álomra szenderülvén eszembe jutnak cicakorom szép emlékei...

Milyen volt szürkesége, nem tudom már,
De azt tudom, hogy szürkék az egek,
Ha szilveszter-éjben egyedül
Éves kábulatból újjá ébredek...

Senki nem tudta igazán megfogalmazni, mi, de valami határozottan volt a lányban. Mindenki, aki csak ismerte, egyöntetűen vallotta, hogy valami megfogta őket benne: talán a megnyerő modora, a kedvessége, vagy csak a szeméből sugárzó életszeretet? Ki tudja. Mindenesetre Kirsten Jade mellett nem lehetett úgy elmenni, hogy nem fordult meg utána az ember...

Ennek már két éve. Semmire nem emlékszem az elmúlt évekből, csak az előző sztori dereng és egy mondat: "vesszen vagy ne vesszen, hamarosan meghozzuk a döntést."
De hát élek, nem ölhetnek meg. Nem látok, csak érzek és tudom, hogy baj van. Ezek el akarnak veszteni. - ÉLEK, élek - kiáltotta a belső hang és kinyílt a szemem...

A szerelem most elkerül,
De nem is bánom,
Inkább vagyok egyedül,
Feledem előző párom...

Megszoktam már, hogy semminek néznek,
Nem vagyok más, mint egy haldokló lélek;
Én és a hozzám hasonló egyének,
A társadalom kivetettjei,
és a világ peremére
száműzöttek,...

...Nem félek a magánytól de nem is szeretem
Ha kell valami akkor azt mindenáron elveszem
Nem mehet ez igy tovább, nem ez igy nem mehet
Há rád gondolok körbefon tüskés indáival...

Rád nézve, árva gyermekem,
Látom benned az undort,
Érzem örök gyűlöletem
És átkozom azt a kort...