Enikő

A szerelem most elkerül,
De nem is bánom,
Inkább vagyok egyedül,
Feledem előző párom.

Nézem a szép és ismeretlen nőket,
Néha-néha megkedvelem őket,
S a szív majd jelez;
Ha itt lesz az igazi, az egyetlen:
a nagybetűs SZERELEM.

Akkor majd a lélek megremeg,
s átjárja az érzelem;
A szépet újraélhetem
és talán megint felfedezem

Részét mit már temettem,
mélyen magamba,

Mert egyszer megsebzett,
ha nem is akarta,

Összetört és elment,
csak emlékét hagyta.