Arra várok hogy haza mehessek,
Arra vágyok hogy haza mehessek,
De hol van az? Kérdezi tőlem az agy.
A haza, az vajon merre van?
Amerre a láb visz gondolkodás nélkül?
Ahol egy kar magához, gyengéden átölel,
S szádra édes csókot lehel?
Ahol egy villámlott csillagos égbolt átível?
Azalatt barna padon egy szívtető romokban elszáguld
s képzeleg,
sejtelmek és emlékek között megrészegülve ténfereg,
és talán utoljára ballagta magának körbe az utat,
közben nézte a fényeket és hallgatta a madárhangokat.
De kietlen és fel nem készült még a táj,
fiatal, bohó és kisdiák.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?