Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
A "" kifejezés eredménye:
13 421-13 430 megjelenítése a(z) 21 811 elemből.
Egy pillanatra csend lett, ahogy összefonódott a tekintetünk. A kezek rutinosan kapaszkodtak össze, noha csak a vicc kedvéért választottuk az üdvözlés ezen formáját. Lepillantottam, és láttam, ahogy hosszú, fehér ujjaid ráfonódnak az én bütykös maszatos kezemre. A szemed szikráiból tudtam, téged is mulattat a látvány: a lovász, és az író...
Most már csak egy képen láttok,
de ha szemeteket becsukjátok,
én megjelenek s láthatjátok,
hogy milyen is voltam valaha...
de ha szemeteket becsukjátok,
én megjelenek s láthatjátok,
hogy milyen is voltam valaha...
Ott állt az ajtóban. A lány. Gyönyörűbb volt, mint amilyennek emlékezett rá. A barna, hullámos haja a háta közepénél is tovább ért már, egy feszes farmer volt rajta, és egy laza, aranyszínű felső. Amikor hátrafordult, látni lehetett, hogy a felső a hátán teljesen kivágott, és kis aranyláncok tartják össze. Az enyhén barna bőrén istenien mutatott. Összetalálkozott a tekintetük, a lány elmosolyogta magát.
- Szia… - mondta, és látszott a szemén, hogy tényleg örül annak, hogy láthatja...
- Szia… - mondta, és látszott a szemén, hogy tényleg örül annak, hogy láthatja...
Egyedül ül a csendkirály a várban,
egyedül a szobában,
csendben,
nagy magányban;
Édes keserű visszahangzó egyedüllét,
csak néz maga elé s mellé,
de ott is...
egyedül a szobában,
csendben,
nagy magányban;
Édes keserű visszahangzó egyedüllét,
csak néz maga elé s mellé,
de ott is...
Bár sose ismertelek,
mégis úgy érzek
mindha együtt lettünk volna
egy életen át!
Talán mert ebbe
a családba kerültem...
mégis úgy érzek
mindha együtt lettünk volna
egy életen át!
Talán mert ebbe
a családba kerültem...
Szeretnélek szívembe zárni
Örök emlékként csak rád várni
Ne félj édes veled vagyok
Vigyázok rád s’szeretlek nagyon! ...
Örök emlékként csak rád várni
Ne félj édes veled vagyok
Vigyázok rád s’szeretlek nagyon! ...
Egy gödörben bukkant fel
a falu szélén
egy nagyon apró mélyedésben
szakadt álruhájában
az alkonyi műsor végén...
a falu szélén
egy nagyon apró mélyedésben
szakadt álruhájában
az alkonyi műsor végén...
Nem tudok verseket írni
Megrekedt itt belül valami
Mely fáj mely felfal egészen
Meddig kell még ezzel együtt élnem? ...
Megrekedt itt belül valami
Mely fáj mely felfal egészen
Meddig kell még ezzel együtt élnem? ...
Hát persze, végre előadhatta eszméit, tévhiteit az angyalokról. Szemembe vághatta gyermeteg teóriáját, mellyel úgy hitte, sarokba állíthat. Engem! Az angyalok legádázabbikát, engem, ki addigra már épp elég emberiséggyűlöletet hordoztam lelkemben ahhoz, hogy ne szánjam meg az ilyen reménytelen próbálkozásokkal élő embereket...
Ajánlom ezt az írást, a megvezetett, kétségbeesésbe, öngyilkosságba kergetett, becsületes Magyar parasztok tucatjainak az emlékére.
(A szerző)
(A szerző)