A "" kifejezés eredménye:

A gondolata is fáj annak, hogy egy hónapja nem láttalak,
Az új hold is felkelt, de te sehol…
Napkelték, napnyugták fényében a te arcod kutatom.
Hiányzol mint nap a bimbózó...

Szomorú szemmel nézek az égre,

Fáradtan kacsint rám a Hold.

Mondd nekem oh, mivégre?

Fáradtan kacsint le a hold...

A család döntése végleges volt: ha még egy gödör lesz, Tuki nem kerüli el a megkötést, nem lesz több szabad rohangálás, lakásba ki-be járkálás, megszűnik a szabad élet minden előnye. Mint mondottam Tuki okos volt, felfogta. A következőképp cselekedett...

Mindenki az eget leste, hol a gép, ami értünk jön? A végére valahogy vártam, hogy a busz a magányosan ácsorgó repülőhöz forduljon. Közelebb érve sem lett nagyobb. A közelgő zajra kinézett a stewardess, és egy hanyag láb mozdulattal kilökte a lépcsőt...

Hogy nem vetted ezt eddig észre, te marha! Igen. Miért nem vette észre? Mert teljesen más gondolatok jártak a fejében, a szokásos dolgok, amiket az ember, nap, mint nap elvégez, azok teljesen kitörlődtek, és helyüket más vette át. Az örökös rágódás az élet gyötrelmein, a cigaretta, aminek már a rabjává vált, és ha nem vigyáz, akkor könnyen a halálát is leli benne...

Könnyen elmúló érzés mindez.. tegnap még volt, holnap már nem lesz..
Boldogan ölellek magamhoz reggel, csókkal köszöntlek este, de már nem kell..

Nézz rá, ki lehet, ki ott leül?

Egy csatakos, ragacsos fehérnép,

Ki csak vándorol egyedül...

Különösebb fóbiám semmiféle állatka iránt nincs, de az egér, hát az mégiscsak egér.
Gyorsan számot vetettem a lehetőségekkel: felállok és futok, maradok és reszketek, hangosan beszélni kezdek hozzá, hátha odébbáll. Végül is lesz, ami lesz alapon, maradtam. Csendben. Nem bántam meg...

Egész nap csak Rád gondolok,
Hibát hibára halmozok.
Elbambulok, bámulok,
Eszmélek s csodálkozok...

A fiú párás szemmel próbálta magához édesgetni az alig nagyobb, mint kölyök állatot. Végre lenne valaki, aki csak vele, csak neki, ...
A költözés izgalmai, a család lehetséges szétesése, apja néha hónapokig tartó távolléte, anyja szokásainak megváltozását hozta magával, kevesebbet ért rá foglakozni vele, akkor sem olyan bensőségesen, mint régebben, hanem csak futólag, sietve, kapkodva...