A "" kifejezés eredménye:

Végül csak kijött az igazság, csak kiszedtem, kikényszerítettem. „azt akarok csinálni, amit akarok, akkor és odamenni, ahova akarok, akkor akarok bebaszni, amikor akarok” Jesszusom, kiráz a hideg. Csak van igazság. Nem kell neki a teher, a felelősség, a hangos lelkiismeret. A semmi jobb, a kötetlen, szeretetmentes, de „akkor és azt, amit akarok” semmi. Vagy csak egyszerűen nélkülem...

...Van amikor
azt hiszem
az angyalok
küldtek el nekem,
hogy boldoggá tegyél...

Esti sétámra indulok
A csillagok ragyognak.
Mellettem szerelmes
párok lassan andalognak
Csak én vagyok egyedül...

- Túl ideges vagy hogy átlásd. A csaj, ha hazamész, vagy ki sem mozdul, és letagadja magát mindenkinek, vagy összeszed egy tápos fiúbandát, és velük bevédi magát. És mit vártál? A srác, miután elköltözöl, megelégszik heti egy alakalommal, hogy láthasson? Lefeküdtetek már?
- Nem. Még nem.
- Hát akkor meg pláne. Ott van neki Bianka, helyben, gondolom Ő, hogy elszedje előled, már széttette a lábát. Ha hazamész semmire se mész. Persze megpróbálhatod...

Felperzsel, elhamvaszt a csók,
Érintésére kiráz a hideg.
Száját nem hagyja el bók,
És némán nézi szememet...

Egyre aktívabban, gyorsabban szedte lábait. Ideges rángató, remegő mozgással valamit a távolban már érzékelt, valamiféle "remény" töltötte el.
Ekkor érte ismét egy megfoghatatlan, egy szörnyűséges "érzet". "Szavai" nem voltak rá, félelme nőttön nőtt. Talán hanghullám formájában, talán erő formájában tört rá. Egész testét megremegtette...

Reggel van s ébredsz,
de semmit sem értesz.
Nyitott szemmel nézed
hogy miért ilyen fakók a színek.
S pupillád tágúl, szemed elé
mégis kevesebb fény tárúl...

...Kívánsága meghallgatásra talál,
Szívét éri a megszentelt nyíl.
Senki vérét nem issza már.
Lelke a poklok poklába száll.

Megint
nézem az arcodat,
Megint hallom a hangodat
talán most igazabb...

Várom, hogy szemed
tüze elemésszen,
Várom, hogy a láng
perzseljen- égjen
mindörökké...