Megint
nézem az arcodat,
Megint hallom a hangodat
talán most igazabb.
Újra
átélem milyen melletted, mégis egyedül
Újra,
ahogy tekintetedben elmerül
az enyém.
Most
is érzem a távolságot, mint régen,
Most is belül. legmélyen.
Ó, nem múlik.
Azon
tűnődöm- szeretlek- e még,
Azon,
ha kérdeznéd mit mondanék,
s te mit válaszolnál.
Az
emlékek mikor megtalálnak,
Az
elsietett szavak- fájnak
s nem jön a feledés.
Hónapok
jönnek- mennek nélkülünk,
Hónapok
telnek- múlnak.Kérdezünk,
de nem kapunk választ.
Tétlenül
múlnak a percek el,
Tétlenül
nézem, hogy köszönnek el
a lehetőségek.
Fáradt
csillogás költözik szemembe
Fáradt
lemondás meggyötört szívembe,
hiszen minden ugyanolyan.
2005.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Hozzászólások