Plasztik élet

Reggel van s ébredsz,
de semmit sem értesz.
Nyitott szemmel nézed
hogy miért ilyen fakók a színek.
S pupillád tágúl, szemed elé
mégis kevesebb fény tárúl.

És csak nézéd, és nézed
de nem érted:
miért ilyen halvány ez az élet?
Választ nem kapsz, de már érzed
hogy minden reggel csupán egy
plasztik világba ébredsz.

Nem kérdel többet,
Csak lehunyod kicsiny szemed.
Halk suttogással néhány szót rebegsz.
S, nem is remegsz,
mikor kezed a zsiletre teszed.

Csupán egy karcolás, s testeden
egy kis meleg táncol át.
Lassan vörösre mosod ruhád,
miközben körülötted meghal a szobád...
Még egyszer a világra nyitod szemed,
miközben a jelen megfagy körülötted.

2006.máj.26.