Reggel van s ébredsz,
de semmit sem értesz.
Nyitott szemmel nézed
hogy miért ilyen fakók a színek.
S pupillád tágúl, szemed elé
mégis kevesebb fény tárúl.
És csak nézéd, és nézed
de nem érted:
miért ilyen halvány ez az élet?
Választ nem kapsz, de már érzed
hogy minden reggel csupán egy
plasztik világba ébredsz.
Nem kérdel többet,
Csak lehunyod kicsiny szemed.
Halk suttogással néhány szót rebegsz.
S, nem is remegsz,
mikor kezed a zsiletre teszed.
Csupán egy karcolás, s testeden
egy kis meleg táncol át.
Lassan vörösre mosod ruhád,
miközben körülötted meghal a szobád...
Még egyszer a világra nyitod szemed,
miközben a jelen megfagy körülötted.
2006.máj.26.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Woodgate:
A karaktereid között jelenleg...
2025-07-15 22:34
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Be van írva lelkembe a te képed
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
Hozzászólások