Séta

Esti sétámra indulok
A csillagok ragyognak.
Mellettem szerelmes
párok lassan andalognak
Csak én vagyok egyedül.

Szorosan összebújnak
árnyékuk egybeforr,
Engem előrébb
a hideg szél sodor-
Nincs ki melegítene.

Fázósan ölelem magam-
az út vége merre,
Álmodtam róla
talán, de felébredve
az egész szertefoszlott.

Súlyos, magányos
csend fon körül,
Egy emlék vízcseppként
gördül ki ujjaim közül
mielőtt megfoghatnám.

Kísért egy kép-
talán a párok miatt,
A szívem összeszorul
dobbanása ki- kihagy.
Nem értem mi fáj úgy.

Szomorú séta ez.
A csillagok ragyognak,
a jeges szélben még
a fák is egymáshoz hajolnak
csak én vagyok egyedül.

2005.