Esti sétámra indulok
A csillagok ragyognak.
Mellettem szerelmes
párok lassan andalognak
Csak én vagyok egyedül.
Szorosan összebújnak
árnyékuk egybeforr,
Engem előrébb
a hideg szél sodor-
Nincs ki melegítene.
Fázósan ölelem magam-
az út vége merre,
Álmodtam róla
talán, de felébredve
az egész szertefoszlott.
Súlyos, magányos
csend fon körül,
Egy emlék vízcseppként
gördül ki ujjaim közül
mielőtt megfoghatnám.
Kísért egy kép-
talán a párok miatt,
A szívem összeszorul
dobbanása ki- kihagy.
Nem értem mi fáj úgy.
Szomorú séta ez.
A csillagok ragyognak,
a jeges szélben még
a fák is egymáshoz hajolnak
csak én vagyok egyedül.
2005.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
Valamikor réges-rég,
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?