Csatakos, ragacsos fehérnép - verstani próbálkozás

Nézz rá, ki lehet, ki ott leül?

Egy csatakos, ragacsos fehérnép,

Ki csak vándorol egyedül.



"Egyedül élem röpke életem

E nyomorú, szomorú sártekén,

De tagadhatom-e, hogy létezem?



Létezem, és örökkön lélegzem

E kormoló, omoló levegőt,

És hiszem, ez lesz végzetem.



Végzetem, születésem egyben,

E göröngyös, gyönyörös világon

Ne részesüljek más kegyben."



Kegyben állt tán a kóbor lány,

A végtelen kénytelen uránál,

Hol minden lélek egy talány?



Talány, nem angyal-e szerzet?

E magányos, talányos kóborló,

Ki sokszor ezer sebből vérzett?



"Vérzett én jóanyám is szívből,

Ez áldottan átkosan jóasszony,

Hogy elváltunk, szív a szívtől.



Szívtől tudom mindenem,

Sok érdekes, értelmes jótanács,

De benne semmi örömem.



Örömem másban lelném meg:

A töményen tömérdek örökség,

Föld, mi sírként tart majd meg."