Beteljesülés

Ahol éjjel indul be az élet,
Egymást érik a szentélyek.
Fekete köpeny alá rejtőzik a nappali fény,
Immár megrettent téged a szörnyű tény:
Lázadó angyalok ezrei szállnak,
Téged egyre csak tagként várnak.
Ragyogó csillagok fényre találnak,
Vérszomjas vadak csak terád vadásznak.
Feneketlen, sötét tónak kavargó tükrében
Egy elfolyó hold képét látod a mélységben.
Átvillan agyadon, hogy kísérd el útján,
Nincsen más menedék e kietlen pusztán.
A nád között fekete árny suhan,
Miközben az összes csillag a Föld felé zuhan.
Parázslik minden, felizzik a sötét,
Közeledni látod a gonoszok körét.
Közelednek az árnyak, menekülni nem tudsz,
Elfogy a levegőd, azt hiszed, megfúlsz.
Könnyű lepelnek érzed a halál köntösét,
Míg nézed a szemed elől eltűnő utolsó fényt.
Nem szabadulhatsz már soha a képtől,
Hogy van, aki még mindig nem vadult meg a vértől.
Elborzadva nézed, miként alakult a sorsod,
Szerettél, gyűlöltél, megvetettél s elfeledtél-úgy látszik, ez sok volt.
Utálod magad, a hibáid, a jót,
Mindent, ami számodra ez a világ volt.
Undorodsz mindentől, a szépet is megveted,
Várod, hogy a pokol tüze égesse a lelkedet.
Így tehát már célba érhet ez a terád is váró végzet,
Amikor is a sötét árnyak marnak, ahol érnek.