Út a boldogságba

Az örök sötétség magával hívogat,
Testemből kilépve folytatom az utat.
Lelkem a testemtől már távol lebeg,
Most már egy másik világon leszek.

Az út oda göröngyös és hosszú,
De vidáman küzdök, nem leszek bús.
Előrébb járok minden lépésemmel,
A célomat így könnyedén érem el.

Harcolok, s közben mosolygok,
Mert tudom, odaát van, amit akarok.
A kapun túl van az örök boldogság,
Ahova senki sem jut könnyen át.

De én mindörökké kitartó leszek,
Határozottan, megállás nélkül megyek.
A túloldalon az örök világosság,
Ahol csak rám vár a végtelen boldogság.