Az örök sötétség magával hívogat,
Testemből kilépve folytatom az utat.
Lelkem a testemtől már távol lebeg,
Most már egy másik világon leszek.
Az út oda göröngyös és hosszú,
De vidáman küzdök, nem leszek bús.
Előrébb járok minden lépésemmel,
A célomat így könnyedén érem el.
Harcolok, s közben mosolygok,
Mert tudom, odaát van, amit akarok.
A kapun túl van az örök boldogság,
Ahova senki sem jut könnyen át.
De én mindörökké kitartó leszek,
Határozottan, megállás nélkül megyek.
A túloldalon az örök világosság,
Ahol csak rám vár a végtelen boldogság.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?