A "" kifejezés eredménye:

Kéményekből füst száll,
köd lepi a várost,
felette nagy, páros
torony függ az égből alá...

Már tudom, hogy miért kék az ég, s miért zöld a fű,
azt is hogy miért süt a nap
Egy lány kinek a lelke gyönyörű, szemei kékek és zöldek,
Tekintetével színezi és beragyogja...

E kihalt utcán sétálva,
Útján a törött álmoknak,
Mélyen magamban mélázva,
Nem mutatva a városnak
Gondom, hogy senki sem szeret...

Jártam.
Csavargó vér lüktet.
Láttam a századot
Pusztuló mázt adott...

Ekkor már majdnem úgy vonyít, mint mikor kiszedtem a fülbevalóját. Kicsit várok, mielőtt újra beledöfök egyet. Abbahagyja a sikítást, piheg. Szemében a rémület tükröződik. Szerintem, végre megértette, hogy nem fogok neki segíteni. Ezt akartam elérni, egyelőre. Aztán csak fog vallani is. Újabb tűt izzítok és szúrok...

Apám ment elől, szorosan mellette előre szegezett puskákkal a postás fia, és a kalapos. Mögöttük pár méterre a hentes, és az a másik férfi, akinek két vadászkés volt a kezében. Amikor apám bedugta a fejét a kő mögé, vonítás hallatszott, és egy dühödt morgás. Egy hatalmas alak kiugrott a fedezék mögül, és apámra vetette magát...

Halálomat kívánják,
Fájdalmam nem látják,
Lelkemet összetörik,
Szívemet széttépik,
Örökre eltaposnak,
Hogy élni többet ne akarjak...