A "" kifejezés eredménye:

Sötétség és fény,
Két kéz mely a ködbe vész.
Sötétség van körülöttem,
Csak a fény melegét érzem...

Jóideje nem látom
az aranyló nap lementét,
az őszülő fáknak
lassan hulló levelét...

Nem tehettem semmit, beleszerettem. Fülig. És akkor elkezdődött a játszma. Egyik órán egy kis színházba mentünk, ahol egy modern drámát adtak elő. Tom, a srác, mondta, hogy üljek vele az utolsó sorba. Annyira örültem annak, hogy maga mellé ültetett. Mikor elkezdődött a darab, lekapcsolták az összes villanyt, és akkor először megfogta a kezem...

Álmában ismét megjelentek az ismerős képek: Üres sikátor, menekülés, magas férfi, de most először látta az arcát is. Tágra meredt szemekkel állt az úton, már nem futott csak meglepetten nézett. Az arc azé a férfié volt, kit ma látott, egy bizonyos Steve-é. A férfi megragadta a karját, olyan erővel, hogy az fájt a lánynak és félelmet keltett benne...

Talán ma fa lettem.
Talán ma még élek.
Én, a verhetetlen.
Most mindent eltépek...

Az élet nem más, min egy átok,
Érzem, hogy én is a pokolban járok.
A gyűlölet emészt fájdalmasan,
S a Halál elvisz, szépen lassan…

Mi vagy Te? Kérdem én
Egy vízcsepp az élet tengerén!
S bár arcod halvány, nem látni
Talán soha nem is akarom meglátni...