E kihalt utcán sétálva,
Útján a törött álmoknak,
Mélyen magamban mélázva,
Nem mutatva a városnak
Gondom, hogy senki sem szeret.
Lelkem sötétbe feketül.
Rejtély, az út merre vezet,
Csak én bolyongok egyedül.
A sötét ég felettem
Feketén és sűrűn lobog,
Árnyékom van csak mellettem,
Csupán az ő szíve dobog...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Most még élek s virulok
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Egy nap sem múlik el, hogy rád ne gondolnék,
Egy...
Egy...
Hozzászólások
További hozzászólások »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Tűzmadár ·
Szerintem is jó, de ha az előző sor végén nem pont van, a következőt kisbetűvel kellene kezdeni.
artemyss ·
Bár én is úgy érzem lehetne hosszabb.. lehet pont így jó.. :innocent:
Elementhale ·
Igen olyan, mintha az eleje lenne valami nagynak, valami elementhalisnak (bocs a szóviccért) :blush: de komolyan folytasd.