Jártam.
Csavargó vér lüktet.
Láttam a századot
Pusztuló mázt adott.
Láttam.
Ki almafát ültet.
Vártam, visszajött
Világ vége előtt.
Vártam.
Adott nekem tüzet.
Jártam nyomában
Boldog várában.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-05
|
Horror
Maja megérezte a jelenlétét, és furcsa izgalom futott át rajta, annak tudatától, hogy figyelik....
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-16 00:00:00
|
Egyéb
Ha elveszítettél valakit
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Hozzászólások
Ne haragudj, hogy a Te versed kapcsán idézem:
Magyar nyelv! Sarjadsz és egy vagy velünk
és forró, mint forrongó szellemünk.
Nem teljesült vágy, de égő ígéret,
Közös jövő és felzengő ítélet,
nem hűs palackok tiszta ó-bora,
nem billentyűre járó zongora,
de erjedő mustkönnyeinkben úszó
tárogatószó.
én meg elmondom neked, h kb.15 ember beszélt a ravataljánál (tanárok, irodalmi ujságok főszerkesztői, könyvtárosok - úgymond "kisemberek", aztán ültettek egy cseresznyefát is a sírjához. nagyon szép volt a temetése, sírtam is) aztán utána talákkoztam a könyvtárosnénivel, aki beszélt a ravatalnál, és kb. félóráig mesélt Faludyról, nagyon jókat
Őseink hite a jövő, a mi kötelességünk a múlt megőrzése, hogy majd a mi őseink is megőrizzék azt a múltat, ami nekünk most a jelen, de a jövőnek építjük.