Jártam.
Csavargó vér lüktet.
Láttam a századot
Pusztuló mázt adott.
Láttam.
Ki almafát ültet.
Vártam, visszajött
Világ vége előtt.
Vártam.
Adott nekem tüzet.
Jártam nyomában
Boldog várában.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-11
|
Sci-fi
Az alábbi írás egy történet első része, nincs befejezve, finomitasra szorul, egy szilánk....
2025-04-07
|
Történetek
Egy szombat kora délután belerúgtam az ajtófélfába s eltört a lábujjam, s ha ez nem lenne...
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
laci78:
akkor a szokásos kérdés: ETA?...
2025-04-15 15:51
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
Hozzászólások
Ne haragudj, hogy a Te versed kapcsán idézem:
Magyar nyelv! Sarjadsz és egy vagy velünk
és forró, mint forrongó szellemünk.
Nem teljesült vágy, de égő ígéret,
Közös jövő és felzengő ítélet,
nem hűs palackok tiszta ó-bora,
nem billentyűre járó zongora,
de erjedő mustkönnyeinkben úszó
tárogatószó.
én meg elmondom neked, h kb.15 ember beszélt a ravataljánál (tanárok, irodalmi ujságok főszerkesztői, könyvtárosok - úgymond "kisemberek", aztán ültettek egy cseresznyefát is a sírjához. nagyon szép volt a temetése, sírtam is) aztán utána talákkoztam a könyvtárosnénivel, aki beszélt a ravatalnál, és kb. félóráig mesélt Faludyról, nagyon jókat
Őseink hite a jövő, a mi kötelességünk a múlt megőrzése, hogy majd a mi őseink is megőrizzék azt a múltat, ami nekünk most a jelen, de a jövőnek építjük.