Már tudom, hogy miért kék az ég, s miért zöld a fű,
azt is hogy miért süt a nap
Egy lány kinek a lelke gyönyörű, szemei kékek és zöldek,
Tekintetével színezi és beragyogja a Földet.
Belenéztem az őrült szempárba,
rohanó ragyogásba,
vak bolonddá tettél, nem nézhettem másra,
nem nézhetek már többé -amit szineztél nekem-
a világra
Ha kék szemmel néztél rám,
langyos tengerként ölelt át az ég,
meleget szórva kihűlt ajkamra,
mint harmatra a felkelő napfény
Ha zöld szemmel néztél,
az élet vidám sugara emelt fel,
elringatott mint puha bőlcső,
melyet kisded álmodni sem mer
Nem láttam milyen kék a tenger,
Míg nem voltál nekem,
Te ébresztetted fel alvó
lelkem és szívem.
Forró lángként vigyáztam rád gyengéden,
félve, nehogy elégessen őrült vágyam.
A füledbe súgtam merészen, hogy
senki nem lehet jobb nálam.
Sokáig tartott a színdarab, az egész
akár egy élet,
mámorító, édes,
egy örökös álom
mégis kínkeserves..
Te vagy az Éva, a legelső a lelkemben
és a Világon!
Az egyetlen igaz Éva..
mégha valaha is érezhetek ebben az űrben
egy fénycsóvát, mikor
láthatom a világot, és a vakságból
újra álom lesz,
eszembe jut
majd, hogy Te voltál az első
akit Isten adott, Te fennséges Éva..
És az, hogy
miért kék az ég, s miért zöld a fű,
hogy miért süt a nap, mert
lelked gyönyörű,
szemeid kékek és zöldek,
Tekinteted színezi és beragyogja a Földet!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-13 00:00:00
|
Versek
A lágy csókot ne siesd el,
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Most még élek s virulok
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
Hozzászólások