jéghideg ágyamban
magányosan fekszem,
valaki hátulról
átöleli testem.
körül veszi egész lényem
finoman magához húz,
szorítása mégis
darabokra zúz.
vágyó indulata
engem is elragad,
kezeinek nyoma
derekamon marad.
Fagyos érintése
forrón éget,
ez az érzés soha
nem érhet véget.
Izzó lehelete
bőrömhöz simul,
tündöklő arcom
egész belepirul.
szenvedélyes csókja
nyakamhoz feszül,
minden erőm elhagy,
lelkem mámorba kerül...
Kimerült sóhajok közt
merülök el
párnámat markolom,
testem remegni sem mer...
S mikor a Nap felébred
és köszönt a fénnyel,
Oh,már látom ...
hát csak te voltál az, önző, sötét Éjjel.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?