Egy kép csupán

Tovatűnt évek, régi emlékek,
Boldog percek, gondtalan gyermekélet.
Ki fog ránk emlékezni, ha elmegyünk,
S többé már vissza nem jövünk?
Mi marad majd ezután? Egy kép csupán.

Minden nagyon távolinak tűnik
És az idő olyan gyorsan múlik.
Hol van az már, mikor együtt játszottunk?
Mikor együtt nevettünk és együtt izgultunk?
Mi marad majd ezután? Egy kép csupán.

Együtt töltöttük fél életünket,
Voltak, akit szerettünk, s voltak akik minket.
És voltak, kik szívünkbe csak haragot loptak,
De idővel ők is hiányozni fognak.
S kérdem, mi marad majd ezután? Egy kép csupán.

Lassan, csendben elfelejtjük egymást,
S később már nem lesz ugyanolyan a viszontlátás.
Mert az ismeretlen oly sok újat tartogat,
Megannyi jót, s ki tudja hány rosszat.
De mi marad majd ezután? Egy emlék, egy arc, egy kép csupán...