A "" kifejezés eredménye:

- Mit akar maga hülye paraszt?! - ordította.
- Most mondtam. Megölni magát. Látni a szenvedését, élvezni a fájdalmát. Maga már halottnak számít John. Törődjön bele.
- Ki maga?
- Nem áll szándékomban elmondani, habár az információt már nem adhatja tovább. Nevezzünk engem a maga fájdalmas végzetének...

Hol lehet, akit keres? Rémülten kapcsolta fel a villanyt. A szobában valóban nem volt egy lélek sem rajta kívül. Félelem és féltékenység járta minden porcikáját. Kövér könnycseppek gurultak le az arcán. Lekapcsolta a villanyt, és az ágyra kuporodott. Már bánta minden tettét, és félt, hogy elveszíti Őt, akit mindig is keresett. Halk zokogásban tört ki, végül álomba sírta magát...

Csak meredek előre a függönyre és nem akarok arra gondolni, hogy létezek. El akarok merülni az éterben. A semmibe akarok veszni egy percre… Szükségem van rá! Muszáj! Istenem, csak egy pillanatot kérek érzelmek, benyomások nélkül! Csak ennyi a vágyam, csak ennyi… és mégse...

Szemei tágra nyilva,
de arcára egy érzelem sincs írva,
kopogtat az ujjaival,
s néz egy pontot nagyon,
talán kicsit zavarodottan
ezen a korai alkonyon...

Tedd azt mit a szíved diktál,
Akkor is ha azért a pokolba jutnál,
Semmi áron ne add fel az álmaid,
Csak tárd ki újra szárnyaid...

Félek a kétszínű Holdtól
Félek a felkelő Naptól
Félek reggel kinyitni a szemem
Félek érezni az életet
Félek elindulni mindenna ...

Recseg-ropog a fagy kabátja,
most ő is meleg helyre menne...
Ha annyi pénzem lenne mint időm,
nem fájna úgy talán a tél hidegje...

Napfény süti oly gyönyörű, hamvas hullafehér arcod,
szemed alatt karikák.
Ne aggódj, alhatsz már!
Az örök álom, ami elől futottál,
immáron csak rád vár! ...

El akartál menni s megtetted,
Nagyon fájt,de elengedtelek.
Teltek - múltak a hetek,
S elhatároztam, hogy új életet kezdek.
Nehezen, de mégis Nélküled.
Most, mikor...

Elszállt a vidámság, nem maradt semmi,
Úgy érzem eljött az idő, mikor el kell menni.
És hogy ezért mit kell tennem,
Egyszerűen csak fel kell vágni az erem...