A végzet mindenkiért eljön....

Kedves olvasó!
Ez egy kitalált történet, semmi köze a valósághoz!


Futott. Nem látott semmit maga előtt, csak egy kis fényt nagyon messze talán a városból jött. Hallotta, hogy még mindig üldözi. Egy elmebeteg késsel a kezében. Nem is ismeri. Hátranézett de megbotlott, közben egy ágban és elzuhant...

Egy sötét szobában van. Nem tud megmozdulni és térdtől lefelé nem is érzi a a bal lábát. Hirtelen fény, ami elvakítja. Lassan hozzászokott és körülnézett. Egy ablak nélküli helyiség alatta a padló kemény szikla vagy hasonló. Mint egy várbörtön a középkorban tele csontvázakkal, hullákkal... elhessegette magától a gondolatot, mert eléggé félt tőlük gyerekkorában de ez az érzés nem változott 24 éves korára sem, amit 2 hónapja töltött be. A kicsiny villanykörte nem világított eléggé, hogy az egész termet bevilágíts, de a szemben lévő falban volt egy ajtó. De nem volt semmi különös benne azon kívül, hogy valami sötét folt éktelenkedett rajta. Jól megnézte magát, az eséstől kifordult a bokája és az egészen furcsa szögben állt.

Hirtelen rádöbbent, hogy annyira fáj, hogy szinte nem is érzi a lábát. A két kezét szorosan tartotta valami fehér ruha. Rádöbbent, hogy ez egy kényszerzubbony. A szemben lévő ajtó nyikorogva kinyílt. Meresztette a szemét. Belépett egy alak. Fekete ruha volt rajta a fején egy hálós kalap. Megszólalt:
- Jó napot! Üdvözlöm azon a helyen ahol meg fog halni, előbb vagy utóbb mindenképp, de elkerülhetetlenül.
- Mit akar maga hülye paraszt?! - ordította.
- Most mondtam. Megölni magát. Látni a szenvedését, élvezni a fájdalmát. Maga már halottnak számít John. Törődjön bele.
- Ki maga?
- Nem áll szándékomban elmondani, habár az információt már nem adhatja tovább. Nevezzünk engem a maga fájdalmas végzetének.
- Kicsit kopott a szöveg nem gondolja, hogy le kellene porolni? - szemtelenkedett John.
- Viccelődj csak, mert már nemigen lesz rá alkalmad. Elmondok egy pár dolgot. A feleségedet is elkaptam, és őt még talán jobban meg fogom kínozni, mint téged.
- Teee...

Előhúzott egy kést, kb. 25 cm hosszút. Lassan közelebb lépett, de előbb kihúzott egy ragasztószalagot a zsebéből, és bekötözte a száját és a lábát is, összekötözte vele jó erősen. Meg sem tudott moccanni. A késsel a kezében elindult felé de ő csak nézni tudott mozdulni vagy beszélni nem.
- Ez most fájni fog. A kést olyan gyorsan, hogy alig látta belevágta a szeme oldalába. John felordított a ragasztószalagon keresztül. De ez a gyilkost nem érdekelte a legkevésbé sem. Körbe húzta a kést a szemgödrében, és a szemgolyót kivette a helyéről. Eldobta a sarokba, majd egy kis zacskót húzott elő a zsebéből. Sót. Kivett belőle egy csipetnyit és mintha egy átlagos paradicsomot sózna beleszórta a szemgödörbe. A férfi már az ájulás határán volt. Iszonyú fájdalmakat élt át. Az arcára ömlött a vér, onnan tovább minden irányba és egész szép kis tócsa keletkezett.

A Kínzó most kiment és behozott egy láncfűrészt. Most már vigyorogva közeledett az áldozatához. Szépen szinte elegánsan, mintha súly nem is lenne, odavitte a férfihez. Beindította és a bal lábát térdtől elkezdte vágni. Nem sietett el semmit. Ki akarta élvezni ezeket a perceket, amíg még élt az illető. Mindenfelé repkedtek a csont és bőrdarabkák végül elvált a láb megmaradt részétől. Most már Alig volt benne élet. Rettenetesen szenvedett de még utoljára odalépett a már haldokló férfihoz és teljesen nyugodtan elkezdte megskalpolni. Mikor befejezte ezt a műveletet John már nem is csinált mást, csak remegett végül meghalt.
- Most maga jön - mondta és levette a méhészkalapot majd kikapcsolta a kamerát.

A szomszéd szobában eközben Jennis éppen magához tért. Nem emlékezett arra, hogy-hogy került ide, csak arra, hogy épp kiszállt a háza előtt az autóból. Arra gondolt, hogy éppen hol lehet a férje, aki pár órája eltűnt és a telefonját sem vette fel. Igen, rémlett neki valami, hogy éppen sokadszor hívta, amikor kiszállt a kocsiból és onnan már csak arra, hogy itt van. Volt a szobában egy ágy és egy tv, de se ablaka, se fűtés nem volt, az ajtó nagyon vastag és zárva van. Ekkor a tv tetején észrevett egy kis szerkezetet. Talán webkamera. Bekapcsolta a tv-t. Egy férfit látott egy különös kalappal a fején. Eszébe jutott, hogy ilyenek a méhészruhák is mert a papája még régen méhészkedett. A férfi megszólalt.
- Figyeljen jól hölgyem. Én raboltam el magát és most olyat mutatok magának, amit senki nem lát életében. Legalábbis nagyon kevesen. Ez, amit lát, egy minikamera, amit most felerősítek a sapka alá, hogy maga közben mindent lásson, amit csinálok. Maga hall engem, de én nem hallom magát, mert az... hmmm, majd meglátja.

Elindult és Jennis látta, hallotta a férjét. Látta minden mozdulatát ennek a szadista állatnak. Hallotta a férje nyöszörgését. Amikor ennek a műveletnek vége lett, nem tudott másra gondolni, mint, hogy az a szadista halálra kínozta a férjét...

Folyt. köv.