Születésnapodra!

Napfény süti oly gyönyörű, hamvas hullafehér arcod,
szemed alatt karikák.
Ne aggódj, alhatsz már!
Az örök álom, ami elől futottál,
immáron csak rád vár!

Ölelő karjába fogad halotti párnád,
lágy selymével kényeztet,
pókok szövik gyengéden álmaid fonalát,
míg férgek konzerválják tested.

A Természet gyönyörű körforgását,
csak így értheted meg igazán.

Tested meghalt, most itt fekszik előttem.
Beszélek.
De kinek?
De minek?

Tudom, most már nem hallasz engem,
sokkal másabb, szebb tájakon járhatsz,
lelked immáron szabad,
nem köti nehéz,
ólom-fizika zsinór
ehhez a földhöz tovább.

Szárnyalj!
Találd meg igazi éned.
Vidulj!
Feledd a múltat, éld
a jelent,
s a jövő egyszer csak elérkezik,
jelenné válik.

Múltad része lesz
előbb-utóbb minden.

Hitted;
Szeretteid eltűnhetnek
szemed elől tán örökre,
de csak az idő ködébe
burkolódzva haladtak útjukon tovább Ők.
Ők nem feledtek,
Ők, ha valóban szerettek
mindig melletted lesznek,
amikor csak szükséges.

Az élet az Igazságos, a nagy Rendező.

Életed filmjét ő alakítja,
bízd csak rá magad léleknyugalommal,
meglásd érdemes lesz majd visszanézni,
vágást sehol se igényel.
Ettől lesz élettel teli,
de sosem műtermi.

Menj, szónoklatom befejeztem,
koporsód befödelezem,
tested szépen elenyész,
lelked még csenevész,
de majd megerősödik!

Az okos ember mindig bízik!

2007. január 15.