Elszállt a vidámság, nem maradt semmi,
Úgy érzem eljött az idő, mikor el kell menni.
És hogy ezért mit kell tennem,
Egyszerűen csak fel kell vágni az erem.
A lelkem felkészült, s a tervem is megvolt,
Mégis arra keltem, hogy nem vagyok holt.
Még erre sem voltam képes, ez szánalmas
Tudom mit mondok rémes, de az élet unalmas.
Elfogytak a belső erők, örökké ettől rettegtem,
Pedig vannak, kik tudják mit kell tenni értem.
Segítséget tudom tőlük mindig kaphatok,
De a szomorú az, hogy már nem akarok.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-20
|
Horror
László a párja mögé ment. Megemelte Kata hajlékony testét, és ráhúzta a formás fenekét a merev...
2025-06-19
|
Történetek
Ez az én nudista sztorim, és nagyon nem bántam meg.
2025-06-17
|
Novella
Megírták: az emberiség ki fog pusztulni...<br />
Bár a helyesírásellenőrzőm nulla hibát jelzett,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-21 00:00:00
|
Egyéb
Könycsepp hirdeti bánatom,
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
Hozzászólások