A "" kifejezés eredménye:

Rohanok az élet elől,
Meg-megállok néha.
Jön az idő kelet felől,
Nem szól semmit, néma.

Csak rám tekint, és megy tova,
Száll s röpül, vajon hova...?
Úgy...

Barátok kik mellettem álltak,
Melyek Hamis szóra elárultak!?!?
Kést szúrnak belém mint Caesarba! ...

Írni akarok de nem tudom miről
Tán gondjaimról mi belülről gyötör
Nehéz e gondolatokat szavakká formálni
Ugyanúgy mint a rosszból jót csinálni
A félelemtől félek, vagy...

Itt fekszek az ágyamon a halálra várva,
Elhagyott a szerelmem a szívem már árva.
Nem kellek én senkinek, mindenki elfelejt,
Nem vagyok én más csak egy óriási selejt...

te nem tudod, de fáj a boldogtalanság.
mint rabnak a kínzás, s tán annál is jobban fáj...

Tudta, hogy bármikor behívhatják, ha szükség van a nyelvtudására, ezért nem kötött szorosabb kapcsolatokat. A hadseregben sokoldalú képzésben részesítették, de élhette a saját életét, viszont, ha hívták, mint most, akkor rögtön mennie kellett.
Most itt van ebben a kis országban, amit annyira kedvelt és nem tudja, hogy hogyan fogja végrehajtani a feladatát rádió nélkül. Meg kell szereznie azt a rádiót, most ez a legfontosabb és ez a lány segíteni fog. Meg kell győznie arról, hogy...

Valami az életemből eddig hiányzott.
Nem találtam a helyem, a világ taszított.
De ráleltem a lelkem másik felére,
Bepótoltad a tüzes űrt – többet nem éget.

Melletted...

Esőszarkalábak az ablakon, kattogó vonatrapszódia a fülben. Gyűrt, poros éjben felcsikordul a futószalag, a vonat egyhelyben áll, körülötte egymást váltják a tájak. Romos vasútállomásnál megpihen pár percre a műszak. Fent összemosódott neonfények. Szemben a lány göndör arcbalógó hajjal. Szendén alszik, arca üvegről tájba mosva visszatetszik. Moccan a lélek, körbelengi őt a vágy...