Rohanok az élet elől,
Meg-megállok néha.
Jön az idő kelet felől,
Nem szól semmit, néma.
Csak rám tekint, és megy tova,
Száll s röpül, vajon hova...?
Úgy tűnik, hogy messze-távol
Egy fa áll, s lángol.
Oda megyek mellé, s kérdem:
"Mi baja van, kérem szépen?
Mért lángol úgy arca mostan?"
"Mert arcomat lángba mostam."
Elköszönök tőle, megyek tova,
De én sem tudom, merre s hova.
Csak rohanok az élet elől,
És jön az idő kelet felől...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?