Itt fekszek az ágyamon a halálra várva,
Elhagyott a szerelmem a szívem már árva.
Nem kellek én senkinek, mindenki elfelejt,
Nem vagyok én más csak egy óriási selejt.
Sok emlékben megmaradok mint egy
igénytelen rocker,
De az hogy rám így emlékezzenek nekem
az nem kell.
Halottról jót, vagy semmit azt szokták zengeni,
De rólam nem lehet, nem tudnak jót mesélni.
Úgyhogy inkább hagyjanak, hagyjanak békében nyugodni,
Nem fogok én már többé senkinek ártani.
inkább elmerülök az emlékek tengerében,
S elgondolkodok mi történt, s mi lesz más énvelem.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Most még élek s virulok
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-10 00:00:00
|
Versek
Azt hiszem, hogy szeretlek
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
Hozzászólások
Igaz, most cinikusan nézek erre a versre és a benne mutatkozó világnézetre, de be kell valljam, valami hasonlót magam is átéltem. De annyi büszkeség mindig volt bennem, hogy ne mutassam, vagy ha mégis, legalább verset ne publikáljak a dögrováskorszakból.