Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Az alábbi írás egy történet első része, nincs befejezve, finomitasra szorul, egy szilánk....
Egy szombat kora délután belerúgtam az ajtófélfába s eltört a lábujjam, s ha ez nem lenne...
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br /> – Ez így...
Friss hozzászólások
Fa King: Szia. Annyira izgató volt, hog...
2025-04-21 16:52
Fa King: Én is tartanálak a kurvámnak!
2025-04-21 14:17
Fa King: Köszönöm. Élvezet volt olvasni...
2025-04-21 13:29
_Telhetetlen_: Remélem lesz folytatás!
2025-04-20 23:02
tornádópiros: Toronymagasan a legjobb történ...
2025-04-20 16:36
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Igénytelen rocker

Itt fekszek az ágyamon a halálra várva,
Elhagyott a szerelmem a szívem már árva.
Nem kellek én senkinek, mindenki elfelejt,
Nem vagyok én más csak egy óriási selejt.

Sok emlékben megmaradok mint egy
igénytelen rocker,
De az hogy rám így emlékezzenek nekem
az nem kell.
Halottról jót, vagy semmit azt szokták zengeni,
De rólam nem lehet, nem tudnak jót mesélni.

Úgyhogy inkább hagyjanak, hagyjanak békében nyugodni,
Nem fogok én már többé senkinek ártani.
inkább elmerülök az emlékek tengerében,
S elgondolkodok mi történt, s mi lesz más énvelem.
Hasonló versek
2376
A lágy csókot ne siesd el,
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
1896
Most még élek s virulok
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
Hozzászólások
További hozzászólások »
Iphigenia ·
Értem én.Ez a rocker szó az ami még idevonzott....

Cseresznyevirág ·
Ezt még érlelhetted volna kedves rocker.

Sztrájk ·
Világfájdalom és persze nekem a legrosszabb. Hogyne. Velem senki nem törődik, senki nem szeret. Karikás a szemem a sok sírástól, mert én vagyok a hányatott sorsú árva, a tragikus hős. Szomorú vagyok, elhagyatott, az élet értelmetlen. Satöbbi.

Igaz, most cinikusan nézek erre a versre és a benne mutatkozó világnézetre, de be kell valljam, valami hasonlót magam is átéltem. De annyi büszkeség mindig volt bennem, hogy ne mutassam, vagy ha mégis, legalább verset ne publikáljak a dögrováskorszakból.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: