Igénytelen rocker

Itt fekszek az ágyamon a halálra várva,
Elhagyott a szerelmem a szívem már árva.
Nem kellek én senkinek, mindenki elfelejt,
Nem vagyok én más csak egy óriási selejt.

Sok emlékben megmaradok mint egy
igénytelen rocker,
De az hogy rám így emlékezzenek nekem
az nem kell.
Halottról jót, vagy semmit azt szokták zengeni,
De rólam nem lehet, nem tudnak jót mesélni.

Úgyhogy inkább hagyjanak, hagyjanak békében nyugodni,
Nem fogok én már többé senkinek ártani.
inkább elmerülök az emlékek tengerében,
S elgondolkodok mi történt, s mi lesz más énvelem.