Írni akarok de nem tudom miről
Tán gondjaimról mi belülről gyötör
Nehéz e gondolatokat szavakká formálni
Ugyanúgy mint a rosszból jót csinálni
A félelemtől félek, vagy valami mástól?
Vagy pedig egyszerűen a magánytól?
Nem tudom mit érzek, s nem tudom miért
Kuszábbak e dolgok mint a tavaszi rét
Szelek szárnyára ülnék, s repülnék innen el
Minél távolabb hol senki sem ismer
Az üveghegy mögé hol minden édes
Hol keserűséget senki sem érez
Hol a rossz fogalmát nem ismerik
S mindenki szépet és jót cselekszik
Hol gyermekkacajtól hangos a rét
S szeretet tölti be mindenki szívét
Létezik ez? vagy csak egy álom?
Nem tudom, de én azt szeretném
Ha a házam az üveghegy mögé vihetném!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-07-26
|
Történetek
Tavaly megtörtént lánybúcsú ami életem legextrémebb orgiájává vált.<br />
Néhany helyen kiszínezve,...
2025-07-24
|
Történetek
Sokáig szótlanul mentünk, miközben a kamion falta a kilométereket. Addi provákáltam egy isőután,...
2025-07-20
|
Fantasy
A fekete hosszú hajú nő felrakott egy fekete kávét és leült a konyhaasztal mellé. Az űrhajó...
2025-07-16
|
Történetek
Egy fiatal lány, aki keresi mitől lesz igazán jó neki.
2025-07-06
|
Fantasy
A világ titkai sokszor sötétben rejtőznek, és a legnagyobb titok, amit az emberiség valaha...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások
Kettős érzésem van: egyrészt a lakodalom hangulatához jól illik, meg is tapsolják lelkesen minden megnyilvánulását. Másrészt szörnyű. Olyan, mintha hasonló korú nénikékkel összeülne,és ontanák magukból a hosszú sorokba szedett, itt-ott rímelő közhelyeket.
Ennyire nem kiábrándító a versed, sőt tetszhet is sokaknak, ahogy a vőfély szereplése is sikert arat, mégis azt javaslom: olvasd el, nézd meg, mások hogyan csinálják!