Történetek - 51.oldal

Megkívántam. Ahogy a jégidőben a forró csokit, hőgutában a citromos vizet. Szavát egyet sem értettem. Ugyanazon nyelven. Egy világ választ el. Mi az az egy? Lehetne több. Pokolba vele, velem, velük. Told le a gatyád, húzd le a bugyim. Szeretem, ha te húzod le...

- És gondolkoztatok már azon, hogy mikor beszéltek a gyerekekkel, Wyanettel és Gareth-tel arról a… bizonyos dologról?
- Már többször is beszélgetünk erről – kezdte el mondani gondterhelten Gloria -, de a végén mindig arra jutottunk, hogy egy kicsit még várunk vele. Talán, mert még nem készültünk fel rá. Félünk a reakciójuktól. Nem akarjuk elveszíteni őket – Gloria hangja a mondat végére megcsuklott, de próbálta ezt leplezni így gyorsan folytatta. – De te ugye megértesz minket? Már...

Az ember többet nem peróbálkozott a hátára ülni. Meglátogatta az istállóban, de többet nem ült rá. Pedig a sorsa az, jogy lovagoljanak rajtuk, így hamar eladásra került. Mikor a vevő kipróbálta, a csődör úgy érezte, mintha párnát cipelne, nem pedig krumpliszsákot, mint eddig. Nem sajgott a háta, nem lüktetett az oldala a csízmázástól, nem csípett a szája, nem kellett levegő után kapkodnia. Ez az ember elvitte magával, ő lett az új gazdája...

Nem is olyan rossz dolog hazugságban élni. Hiszen a társadalom elismert része lettem, az emberek felnéznek rám, van feleségem, vannak reprodukcióim, vagy nevezhetjük gyereknek is, bár szerintem az én megfogalmazásom pontosabb, tehát mindezek megvannak, úgy hogy én boldog vagyok kérem szépen. És ezt addig hitegette magával, amíg el is hitte. Hogy képtelen többre. Hogy a kormány, hogy a szabályok, hogy a feleség, hogy a munka, hogya hogya hogya mi minden miatt nem...

Eve pedig kezdett belemelegedni a dologba, és végig puszilgatta. És a végén bekapta. Adam már… Neki mér elbódult az agya… Egyszerűen élvezte, hogy hogyan játszanak vele. És Eve egyre jobban belemelegedett, és egyre hevesebben izgatta a szájával a fiút. Adam szólni akart, jelezni, hogy robban, de Eve nem törődött vele, és végül egy mély sóhajjal felrobbant, Eve pedig meglepetten, de elégedetten ízlelte meg a férfi orgazmusát...

- Tudom, hogy rám vártál. Hagyd ezt a kislányt másnak. Neked egy igazi nő kell; olyan, mint én.
- Miből gondolod, hogy pont TE kellesz nekem? - kérdi sejtelmesen.
- Mert kiszemeltelek magamnak, és amit akarok, azt, mindig megkapom. Tudom, hogy jobban jársz velem, mint vele - mutatok a lányra, aki annyira kába, hogy nem is teszi szóvá, hogy pont most csábítom el a partnerét; csak bambán vigyorog, és tovább iszogat. (Bár, ahogy elnézem, egyre nehezebben találja meg a poharát.)...

- Tudja édesanyám Mariskáéknál ott lesz még néhány lány, meg az öreg Saski néne. Ővele fogjuk megjósoltatni, hogy ki lesz a jövendőbelink. Beszélgetünk, kicsit nevetgélünk is -
A lány nagyon szépen kérte az édesanyját, ezért Margit elengedte. Tudta, Juli egy-két éven belül eladósorba kerül, meg aztán jobb, ha vidámságban búcsúztathatja el ezt az évet...

A gondolatra vér tódult ágyékába. Újra közel férkőzött a nőhöz, aki kész volt, hogy megnyíljon neki, ám hiába várta a megváltást és hiába akarta magába segíteni Agatont, a bajnok csak éppen hogy súrolta érzékeny pontjait lüktető kígyójával. Lassan, érzékletesen masszírozta vele a fáraónő szeméremdombját...

Vannak ilyen... dolgok. Furcsa, áttetsző, ragadós dolgok, amiket álmoknak hívunk, és amik valahogy a lélek balzsamozására szolgálnak. Vannak olyan álmok, amikben te vagy Jeanne d’Arc, olyanok, amikben egy óriás nyúl üldöz, szemében villogó dühvel, és akadnak olyanok is, amik a legbenső vágyaidat fejezik ki...

Miközben szórakozottan lötyögtette a megmaradt, zacctól keserű kávét a bögrében, egy – a könyveivel foglalkozó oldalra tévedt, melynek fórumán lelkes rajongók azon csámcsogtak, vajon melyik szereplőjét „öli meg” a készülő, sorozatát befejező könyvében Jo...