Történetek - 51.oldal

- Azt hitted, nem tudom ki vagy? Nagyon is jól ismerlek - habár te nem ismersz engem. A nevem Heathcliff, és értek egy keveset én is varázsláshoz, mint kedves barátnőnk.Habár nekem egy kicsit több mint barát… - de Johannah egy szúrós pillantással elhallgattatta. Gwynn torka összeszorult, de nem értette, miért...

Átkarollak, karjaimat a derekadra fonom, arcomat a félig kigombolt farmerhoz nyomom, érzem, milyen merev vagy. Hozzád dörgölőzök, aprót morogsz. Tenyerem a hátsódra siklik, megmarkolom, majd vissza a nadrág derekához, és kínzóan lassan lejjebb húzom. Nyelvem a fekete selyem alsónadrágon keresztül végigfut keménységeden...

J.R és Sally a tömeg közepébe mentek hogy elkerüljék a kíváncsiskodó pillantásokat. A lágy zenére összefonódtak, J.R átfogta a nő derekát, és magához szorította. Sally szexis felsőjéből majd kibuggyantak hatalmas mellei. J.R meglepve tapasztalta hogy nincs a nőn melltartó. J.R egy óvatlan pillanatban Sally combjai közé nyúlt és simogatta annak bársonyos bőrét, a nő megremegett...

Rám akar támadni, az ép ész legkisebb jelét sem lehet kivenni őrült szemeiből. Most már biztos vagyok benne, hogy nem egy rövid kéjelgésre vágyik, valami mást akar; a véremet. Az életemet!
- Jól halottad, a véredet, akarom! Méghozzá az utolsó cseppig!
Meg akar ölni! Viszont én, ezt nem fogom hagyni. Nem egy ilyen kezétől fogok meghalni, az egyszer biztos! ...

Az akció hétfőn reggel indult. Már hosszú napok óta készültem rá, de még sem tudtam elfogadni a valóságot. Az egyetemi konferenciák, mint események, egy szinten voltak egy romantikus vígjáték megnézésével, vagy 3 órányi rádió kabaré végig hallgatásával. Totális időpazarlás. Áltattam magam a „felkészültséggel”. Sem kedvem, sem energiám nem volt az egészhez. De átnyúltak a fejem fölött, és nagyobb, sötétebb erőknek engedelmeskedve tettem a dolgom...

Ahogy elmélázok a kicsi lány felett, - ő már messze jár - arra gondolok, talán lehetnék jobb szülő. Talán lehetnék türelmesebb, talán ha néha megérteném gyermekem szemében látott önzetlen szeretetet... talán, ha néha én is képes lennék olyan tisztán, és őszintén kimutatni szeretetemet, mint ő, akkor jobb lenne ez a világ. Miért nem tudom sokszor megérteni őt? ...

És néhány év kiképzés után végre eljött az idő, most elválik ki lesz a Felkelők grifflovasa. A tündék és emberek is egyértelműnek vették, hogy Aidané lesz a megtiszteltetés, de a férfi gyakran felidézte azt a régi pillanatot, amikor az újszülött griff és a lány között valami különös kötelék született. Szobájában ülve várta, hogy elérkezzen az időpont, mikor a Vízesés Terméhez kell majd járulnia. Újabb emlékképek tolultak szemei elé...

Anna a város szélén lakott az egyik aprócska házban. Nagyon várta már a holnapot, amikor a télapó eljön és meghozza az ajándékokat. Mindig is kedvelte a meglepetéseket de most mást szeretett volna kapni. Mikor anyukája megkérdezte tőle, minek örülne a legjobban, Anna azt válaszolta, hogy szeretne találkozni a télapóval...

Rettegtek tőle, de egyben gyűlölték is, és féltek róla beszélni. Ómenként emlegették, a pusztulás jelképeként, szívüket összeszorította a sajnálat ha a Halálhozó megjelent közöttük. Fiatal, de mégis kortalan lány volt, valaha szép arcát eltorzította a hosszú szolgálat. Bőre sápadt, szinte fehér, szemei villogva szórják a fájdalmat...

Vén, elfeledett lomos ládában akadtam rá, miközben régi bizonyítványok, családi emlékek után kutattam. Már kidobtam volna ezt az öreg ládát, de az utolsó pillanatban megpillantottam benne valamit….