A párduc

Kellemes őszi este volt. Rya egy hatalmasat nyújtózkodott, majd csendben kisétált az erkélyre. Odakint lágy szellő fújdogált, s a hold ezüstös fénye megvilágította a fákat. A lány kicsit lehangoltan figyelte, ahogy a levelek újonnan kölcsönzött ezüst ruhájukban táncra kelnek a szél nyomán. Várt valakire.
Rya nem volt az, az átlagos lány, mint a korabeliek. Hosszú fekete haja és mélykék szemei ellenállhatatlanná tették őt, mind emellett azonban az sem volt mellékes tényező, hogy oly ügyességgel és kecsességgel mozgott, akár egy párduc a dzsungel rejtélyes sűrűjében. Alig múlt el húsz éves, de már rengeteg dologgal kellett szembenéznie. Ritkán telt el számára úgy egy nap, hogy nem kellett megküzdenie senkivel azért, hogy életben maradhasson. Rya volt az alakváltók utolsó leszármazottja, ezért sokan akarták a halálát, ám szerencséjére nem sokáig kellett magányos harcot vívnia a különböző lények ellen, akik az életére törtek.
A levelek lágy keringőjét figyelve eszébe jutott az, az este, mikor megismerte azt a férfi, akit ezen a világon mindennél jobban szeretett…

Hűvös szellő lengte be a parkot. Rya éppen hazafelé sétált, mikor váratlanul elé ugrott valaki és útját állta. A lány hátrált pár lépést, majd az eddigi árnyat másik kettő követte. Rya felkészülten nézett körbe, menekülési útvonalat keresve. Ekkor szép lassan az árnyakat ellepő füstből előtűntek ellenfelei. Jól ismerte őket. Nem először találkozott velük. A három démon emberalakot öltve megindult felé.
- Szia Rya… örülök, hogy ismét összefutottunk – vigyorogta Saijin.
- Én már nem annyira… - jegyezte meg félhangosan a lány.
- Na de kérlek, nem is örülsz nekünk? – gúnyolódott Taketo.
- Ha azt mondom, hogy nem, duzzogva tovább álltok?
- Ne reménykedj… - mondta ravasz mosollyal az arcán Ejirin.
- Valahogy sejtettem… - jegyezte meg maró gúnnyal a hangjában Rya.
- Azt hiszem fiúk, itt az ideje egy kis párducszelídítésnek… - kacagott fel hangosan Taketo, s kezében hatalmas szöges ostor jelent meg. Saijin és Ejirin sem tétlenkedett, majd mindhárman megindultak Rya felé. A lány alakot váltott, s most már párducként, kifinomult érzékekkel szállt szembe támadóival. A három démon ostorcsapásait, azonban nem mindig sikerült elkerülnie, s egyre fáradtabbnak érezte magát. Acsarogva ugrott félre egy-egy neki szánt ütés elől. Át akart változni, de a három démon nem hagyott neki lehetőséget erre. Ekkor valami furcsa szagra lett figyelmes. Valaki közeledett feléjük. Érezte a szagát, ám ez a szag nem emberi volt. A párduc kétségbe esett. Ha egy újabb démon az, akkor neki vége. Ekkor a démonok mögött kicsit távolabb egy alak jelent meg. Hosszú fekete köpenyt viselt, s oldalán egy díszes katana ékeskedett.

- Üdvözletem! – köszöntötte a három férfit – Látom, nagyon próbálják becserkészni azt a fenevadat, csak nem megszökött az állatkertből? – tette az ártatlant.
- De igen uram, épp most próbáljuk kicsit megszelídíteni, hogy visszavihessük – folytatta a játékot Taketo.
- Megengednék, hogy segítsek? Régen cirkusznál dolgoztam, értek az ilyen fenevadakhoz.
- Tessék csak! – vigyorogta Taketo, remélve, hogy majd a férfi eltereli annyira a párduc figyelmét, hogy Ejirin mögé lopakodhasson és elkaphassa. A férfi levette köpenyét és elindult lassan a párduc felé, miközben folyamatosan beszélt az állathoz.
- Ne félj tőlem – mondta bíztatóan a férfi, Rya pár lépést hátrébb lépett, s fenyegetően morogni kezdett – Nem bántalak ígérem – kacsintott a lányra – Nincs mitől félned – nyújtotta kezét a párduc felé, s elé térdelt, majd halkan odasúgta – Készülj… - Rya morgott tovább, hogy a ravasz kis csel, melyet a férfi kitervelt még véletlenül se fulladjon kudarcba. Ekkor az idegen egy rántással előhúzta a katanája mellett díszelgő wakizashit és laza mozdulattal Ejirin felé hajította azt. A démon felnyögött a fájdalomtól. A férfi nem tétlenkedett, kirántotta kardját s megindult Saijin felé, aki ledermedve figyelte az alig pár másodperc alatt kialakult helyzetet. Taketo ostora után nyúlt, de későn Rya már morogva rontott neki a démonnak, s megsebezte őt.

Saijin élet-halál harcot vívott az idegennel, nem sok sikerrel. Egyik tökéletes vágás követte a másikat, s a démon nemsokára holtan esett össze, nem maradt belőle más csak egy füstölgő por halom. Ejirin felkiáltott, kirántotta magából a wakizashit és a férfinek rontott. Figyelmetlensége és felelőtlensége azonban megbosszulta magát. Az idegen hihetetlen gyorsasággal váltott testhelyzetet, s katanája a démon hasába fúródott. Ejirin élettelenül rogyott a földre, s pár másodperccel később belőle sem maradt több egy kupac, füstölgő pornál. Taketo valahogy kiszabadult a párduc karmai közül, s rohanni kezdett, majd beleveszett a park sötétjébe. A párduc komótosan odaballagott a férfihoz, majd felvette eredeti alakját. Az idegent meglepte a lány hűvös szépsége, s alig bírt megszólalni. Rya vállába éles fájdalom hasított bele, odakapott a sebhez. Felsője csurom vér volt.

- Miért segítettél nekem? – kérdezte a férfit bizalmatlanul.
- Nem tudom… ehhez volt kedvem – mondta könnyed hanyagsággal a férfi.
- Ki vagy te?
- A nevem Sy, a fél vámpír. Nézd, el nekem kérlek udvariatlanságom – hajolt meg mélyen. – Benned kit tisztelhetek szép hölgy?
- Az én nevem… - kezdte volna a lány, ám ekkor szédülni kezdett, s úgy érezte kicsúszik a talaj a lába alól. Sy épphogy el tudta kapni őt, mielőtt még a földre zuhant volna. Karjaiba vette a lányt, s elindult vele szálláshelyére. Több hét telt el, míg sebe teljesen begyógyult, s lassan azon kapta magát, hogy vonzódik a fél vámpírhoz és nem akar elszakadni tőle. Eszébe jutottak azok a percek, ahogy a férfi bánt vele, míg ő az ágyat nyomta. Nagyon rég volt, hogy bárki is így törődött volna vele, és ezt az érzést nem akarta ismét elveszíteni. Elhatározta hát, mielőtt ott hagyja a vámpír lakását, bevallja neki érzéseit, lesz, ami lesz.
- Sy, beszélni szeretnék veled.
- Mond csak bátran, netán szükséged van valamire, mielőtt elmész? – kérdezte a férfi kedvesen.
- Csak annyit szeretnék mondani, hogy… én…
- Igen?
- Köszönök neked mindent. Remélem, egyszer majd újra találkozunk. – mondta halkan, majd elindult az ajtó felé, s szemei megteltek könnyel.
- Rya! – kapta el a lány kezét Sy – Maradj itt, kérlek! Szeretlek téged kicsi párduc…
- Én is téged – nézett a férfira könnyes szemekkel, majd gyengéden megcsókolta őt.

A fél vámpír egyre közelebb és közelebb lépett az ágyhoz, miközben szenvedélyesen csókolta Ryat. A lány levette a férfi felsőjét, majd az ágyra lökte őt. Synak tetszett a dolog, így hagyta, hogy a lány kezdeményezzen. Rya lassan végigcsókolta férfi mellkasát, egészen le annak ágyékáig, miközben kezével megszabadította Sy-t a nadrágjától, majd kényeztetni kezdte a férfit. A fél vámpír élvezte Rya minden egyes kedveskedését.

- Hagyd abba, kérlek, így el fogok menni… - könyörgött a férfi. Rya kajánul a férfire mosolygott, s újra elindult felfelé annak testén. Mikor ismét szembekerült Sy-al megcsókolta őt lágyan, közben lassan elővett egy selyemkendőt az éjjeli szekrényből és a férfi kezeit az ágyhoz kötözte. Sy-nak tetszett a lány kis játéka, s már egyre jobban kívánta őt, de Rya még nem adta meg neki ezt az örömöt. A férfi fölé helyezkedett s vadul csókolni kezdte, miközben néha-néha közelebb engedte magához a férfi már teljesen merev férfiasságát, majd mikor látta, hogy a fél vámpírnak egyre elviselhetetlenebb volt, hogy nem tehetett semmit, hagyta, hogy beléhatoljon, s lassan mozgatni kezdte csípőjét. Pár perc elteltével azonban ismét eltávolodott tőle, s halkan odasúgta:

- Szeretnéd újra megkapni? – ám a választ meg sem várva ismét hagyta, hogy Sy behatoljon, s újra mozogni kezdett ütemesen. Sy sem volt tétlen. Átvette a lány ritmusát, s ő is mozogni kezdett. Rya ekkor kioldotta a férfi bilincseit, aki már alig várta, hogy megkaparinthassa a lány csodaszép melleit, és játszadozhasson velük kicsit. Nem sokkal később átölelte a lányt, s lassan hanyatt fektette, majd elindult lefelé és forró csókokkal borította be a lány testét fülcimpájától egészen annak egyre forróbb és nedvesebb kéjbarlangjáig, majd nyelvével játszadozni kezdett, miközben ujja ütemesen mozgott a lány vaginájában. Mikor látta, hogy Rya egyre gyorsabban kapkodja a levegőt abbahagyta a dolgot, rásimult a lányra s ismét behatolt, majd újra ütemesen mozogni kezdett benne. Rya átkarolta Sy nyakát és szenvedélyesen csókolni kezdte. A férfi halkan felnyögött, s egyre lassabban mozgott, míg végül szép lassan leállt. Rya magához ölelte a fél vámpírt, s egy forró csókkal adta tudtára a férfinak, hogy ő sem volt eredménytelen…

Ahogy így merengett magában, valaki hátulról átölelte őt, s megcsókolta a nyakát. Sy csak nem rég érkezett meg, de Rya annyira elmerült a gondolataiba, hogy észre se vette mikor a férfi belépett a szobába. Átölelte a fél vámpírt, s egy forró csókkal köszöntötte.
- Már nagyon hiányoztál…
- Te is nekem kicsi párduc. – csókolta meg a lány homlokát.
- Hmm… Mit szeretnél? Ezt? – csókolta meg ismét a lány – Vagy netán ezt? – csúsztatta be kezét a férfi nadrágjába.
- Az utóbbit – mosolyogta.
- Erre gondoltál? – kérdezte Rya, miközben folytatta tovább a játszadozást és újra meg újra megcsókolta a férfit. – Tetszik? – kérdezte halkan, s közben finoman beleharapott a fél vámpír fülébe.
- Nagyon… - mondta ki sóvárogva Sy.
- Mit szeretnél még? – húzta ki kezét lassan a nadrágból Rya.
- Jól tudod, mit szeretnék…
- Tőled akarom hallani! – mosolyogta a lány.
- Téged… Tegyél magadévá, újra és újra…
- Ahogy akarod – lihegte a férfi fülébe, majd előhúzta a selyemkendőt – Ezt is szeretnéd?
- Igen, mindent…

Rya az ágyhoz vezette a férfit, majd annak kezeit ismét kikötözte. Megcsókolta őt, s közben kezeivel lassan kigombolta a férfi nadrágját. Miután végzett a nadrággal, csókjaival elindult lefelé a férfi nyakán, majd mellkasánál megállt, s kicsit elidőzött a férfi mellbimbóinál, aki erre halkan felnyögött. Rya egy mosollyal nyugtázta ezt:
- Szóval tetszett? – kérdezte ravaszul, s meg sem várta, hogy Sy válaszoljon, ismét cirógatni kezdte nyelvével a férfi mellbimbóit s néha-néha finoman beleharapott, majd, hogy tovább csigázza a férfit elindult lassan lefelé, miközben kezeivel megszabadította a férfit a nadrágjától. A férfi ágyéka csak úgy lüktetett már, s férfiassága is egyre merevebb lett. Rya gondosan kényeztetni kezdte őt. Sy halkan felnyögött az élvezettől. A lány elindult ismét felfelé, fölé helyezkedett s szenvedélyesen csókolni kezdte a fél vámpírt, miközben keze egy percig sem hagyta abba annak kényeztetését.

- Csináld még drága…- lihegte a férfi kéjesen.
- Mit is édes? – súgta bele a fülébe a lány kéjes mosollyal az arcán, majd finoman beleharapott a fülcimpájába.
- Ne csigázz tovább, kérlek…
- Nagyon szeretnéd már igaz? – lihegte Sy fülébe – Ne félj, hamarosan megkapod – incselkedett tovább, s hagyta, hogy a vámpír egyszer-egyszer beléhatoljon, de még nem teljesen. Sy már rettenetesen kívánta Ryat, legszívesebben már kitépte volna kezeit a selyemkendő szorításából, ugyanakkor túlságosan is élvezte ezt a fajta játékot, így csak halk nyögés és könyörgő pillantásai jelezték, hogy már nem sokáig bírja így tovább. Rya is észrevette ezt a vámpíron, s kis idő elteltével engedett a férfi, könyörgő pillantásainak. Hagyta, hogy a vámpír teljesen beléhatoljon, majd lassan mozogni kezdett, miközben, hol csókolta, hol pedig érzékien beleharapott annak ajkaiba. Sy újra felnyögött az élvezettől, mire Rya kicsit gyorsított a tempón, s miközben ütemesen mozgott a vámpíron, újra játszadozni kezdett annak mellbimbójával.
- Már nem bírom, sokáig drága, el fogok menni… - nyögte Sy.
- Ez a célom… - pillantott fel a lány mosolyogva, majd folytatta tovább gonosz kis játékát, újra csak fokozva a tempón. A vámpír nem bírta tovább, s egy kéjes nyögéssel elélvezett. Rya megcsókolta a férfit, majd kioldotta a selyemkendőt. Sy átölelte a lányt, s folytatta tovább az ütemes mozgást, Rya behunyta szemeit és élvezte a férfi minden egyes lökését. Szíve egyre hevesebben kezdett el verni, s teste is lassan remegni kezdett, a vámpír egy elégedett mosollyal az arcán tovább gyorsított a tempón, a lány kéjesen felsikoltott, s remegő testtel a férfi mellkasára borult.
- Szeretlek – csókolta meg Sy a lány fejét. Rya mélyen a szemeibe nézett, majd mosolyogva, forrón csókolni kezdte a vámpírt…