Történetek - 41.oldal

Ruhakupac a földön, fejetlenség, ruhásszekrény tárva-nyitva, zokni, póló rajtam alsógatyám valahol a ruhakupac alján. Jaj, istenem miért tartom én egy szekrényben a ruháimat?
Erre a kérdésre soha nem tudok, elégséges választ adni se magamnak se másnak, de vannak válaszkezdeményeim, ilyenek, hogy: „Lusta vagyok”, „Férfi vagyok” vagy, hogy „Így egyszerűbb”...

Igen, ez jó nagyon… hallom, közben borzonganék. Már azt sem... Óriási lyuk tátong a lelkemen. Csak, ha tudnám... de Kábulatban lebegve tűnik el a lét. Álomba fulladok. Ilyen a halál? Kerestem ezerszer. Most mást keresek. A vállad, az ágyad melegét...

Teste izmos volt, szépen kidolgozott, Millinek jól esett ránézni is. A fiú fölé kerekedett, a lányt teljesen az ágyba nyomva. Milli combjával érezte, a fiú mindenre készen áll, ugyanúgy, mint ő maga is. A fiú magához húzta, hogy le tudja venni az útban lévő ruhadarabot róla, közben Milli pedig a fiú nadrágját tolta lejjebb...

- Hogyne! - nevettem fel, miközben kirontottunk a frissen felszerelt, lakkszagot árasztó lengőajtón. Ő mellettem lépkedett, de most nem szólt semmit. Ránéztem és láttam, hogy a fejét csóválva mosolyog. Hátramentünk. Csak elszívtunk egy cigit. Mentolos. Az örök szerelem. Én valahogy gyorsabban elszívtam, mint ő. Amíg vártam rá, egy - a téglák közé szorult - kavicsot piszkáltam a lábammal.
- Jársz még azzal a fiúval? - kérdezte ő. Nem esett jól a kérdés, de jókislány módjára - ami...

- Mindenhol... mindenhol... - nyögte a lány, miközben próbálta ellökni magától a fiút. Újabb sikoly hagyta el a száját, miközben zokogva markolta meg a fiú vállát. - Vidd el innen őket! - üvöltötte.
- Jaj kicsim.... Mindjárt vége lesz. Nincs itt semmi. Nyugodj meg...! Azonnal vége lesz. Csak hallucinálsz, drága! Mindjárt vége... - ismételgette a fiú...

- Szal… nagybátyám… érted, olyan, hogy hallja a hangomon, ha ittam. És… szal kicsit dühös most rám, mert valamit… izé… elfelejtettem megcsinálni, és… nem beszélnél vele? - Freddienek leesett az álla.
- Én? Mit mondjak én neki?
- Hát múltkor próbáltunk Bxobbal sms-t írni, azt modntuk, hogy torokgyulladásom van, és nincs hangom, csak most írt rám az öreg, hoyg fel fog hívni… BASSZUS! – kiáltott fel ijedtében, ugyanis megcsörrent a kezében a telefon.
- Kérlek! – tátogta...

- Szóval, ha akar engem, úgyis megkap.
- Nyúl, észrevetted, hogy Bxob úgy beszél magáról, mint valami levadászandó prédáról? – kapcsolódott be Finn.
- Nem igaz… - kezdett volna Bxob vörösen tiltakozni, de Nyúl beléfojtotta a szót – négy tizenéves lány közeledett feléjük, leplezetlenül megbámulva a magas, kusza hajú Finnt, és a rasztás Nyulat. Mikor elhaladtak mellettük, felkuncogtak, és Freddieben fellángolt az utálat vihorászó csitrik iránt...

- Mint tudják, az utóbbi időben elszaporodtak a határvidékeket ért támadások, és a szörnyhordák egyre inkább vérszemet kapnak, és egyik falut a másik után támadják meg. Most azonban, pár napja Rocktownt is megtámadta, és ostrom alá vette egy ork horda.
A fiatal katonák meglepetten néznek össze, és egyikük meg is szólal.
- Nagyvárost támadtak meg? Orkok?
- Jól hallotta – feleli kissé mérgesen a tiszt. Máskor büntetőfeladatot adna annak, aki engedély nélkül megszólal,...

Nem volt egy fantasztikus szeretkezés, de veled voltam, ezért csodálatos volt. Azt hittem, hogy ezután is minden szép lesz. De nem. Nem sokkal ezután összevesztünk. Vagyis összevesztem veled. Hazudtál nekem. Volt egy borzasztó szenvedélyed, de megígérted, hogy miattam leszoksz róla. Nem én kértem, te ígérted meg. De nem tudtad betartani...

Láttam, hogy magához vette a kést, és lehet utolsó pillanatban meg kellett volna kérdeznem miért, de nem érdekelt. Becsuktam a szemem, éreztem, hogy ő még habozik megtenni, aztán egy "szeretlek"-kel belém szúrta a kést. Meleg volt a kés hirtelen pedig hidegnek tűnt, a szemem kinyitódott a fájdalomra, láttam még az arcát, azt a kétségbeesést, a félelmet, nem is tudom mitől félhetett igazán...