Történetek - 26.oldal

- Az a lény, ami téged üldözött nem volt e világ szülötte. Az egy gorbak volt. Mocskos, bűzös, pokoli lény. A démonok szolgája. Vagyis egy a démonok mérhetetlen számú szolgája közül. Mi üldözzük az ilyen pokolfajzatokat a külső rendi emberek tudta nélkül. Küldő rendi alatt azokat az embereket értem, akik nem tartoznak a templomosok közé.

- Mi a garancia arra, hogy ha segítek neked megszerezni a Grált, nem fogsz a birodalmamra támadni? – vonta kérdőre a királynőt.
- Ne szaladjunk ennyire előre Rion – nevetett fel Tamika. – Semmi garancia nincs rá. Bíznod kell bennem.
- Bízni? Egy vámpírban? Ez elég merész vállalkozás. – hitetlenkedett a férfi.
- Ugyan már, Rion! Ne állj ellen! Ebből, neked csak hasznod lehet. Mellesleg, mindketten tudjuk, hogy a másik nélkül nem bírjuk megszerezni a Grált...

Csendesen nyugtázta magában, hogy a kezével ő még jól járt, mert lám, ennek a bajtársnak mellette az egyik lába hiányzik… tényleg a keze… erőtlenül felemelte karját, és odapillantott. Vastag kötés díszlett rajta, azon bizony nem látszott semmi. Maga mellé ejtette karját, s csak bámulta a feje feletti vászont… távolról ágyúszó dörgött, de nagyon halkan, talán már csak álmában, elmenőben…

Pár perc irdatlan tempó után Tamás átfordította a lányt úgy, hogy ő legyen felül. Anna gyorsan alkalmazkodott, s felvette a lovagló pózt. Csípőjét fantasztikusan mozgatva vadul lovagolt Tamáson, aki eközben a lány melleit masszírozta. A lány egyre erősebben, és mélyebben nyomta rá magát a fiú péniszére, amitől érezte, hogy hamarosan eljön a vég...

- Septienna hogy van? – kérdezte tőle Tamika.
- Még mindig sír – hangzott a válasz. – Meg tudom érteni. Én is így voltam az első szerelmemmel. De még most nem rossz neki. Majd, ha agyilag is felfogja. Az a pillanat, amikor belevág a felismerés, hogy a szerelme nincs többé. Onnantól kezdve lesz neki rossz – mondta a tanácsadó. Pirosan világító szemeit, szomorúan jártatta a két fiatalon...

Mint egy tátongó lyuk állok és meredek a semmibe. Már nem vagyok húsz éves, nem vagyok fiatal, mégis üres vagyok. Nincs szerelmem nincs életem. Amióta elhagyott már nem érdekel más. Vágyaimat szajhákkal elégítem ki, és nem érdekel más csak a vég. Ha rá gondolok is soha sem a szép időkre. Nem a nyári éjszakákra, amint ajtó mellett szeretkeztünk. És nem is a boldog sétákra. Nem az eljegyzésünkre, azokra a boldog kék szemekre és nem is a bőre bódító illatára, a kék köves gyűrűre, amit az...

A hercegnő az ágyán feküdt és várt. Legszebb ruhája volt rajta. Hiába volt lassan több mint 200 éves, ráncok még nem jelentek meg az arcán.
Egy átok, egy buta kívánság miatt. Ami örök életre, kárhozatta. Sokan kívánták ezt köztük régen, Ő is. Már vágyott a halálra. Megnyugvást hozott volna számára...

- Gondolom, tudod, hogy megint összevesztünk Péterrel – a fiú csak bólintott. – És gondolom azt is tudod, hogy miért - ismét csak bólintott. - Egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből, hogy megcsalt. És ezért én is... Én is meg akarom csalni. És arra gondoltam, hogy... - a lány félt kimondani. Nem tudta mire számítson, de aztán erőt vett magán, és folytatta. - Arra gondoltam, hogy talán te lefeküdhetnél velem...

Az árny céltudatosan haladt a falak mentén. Éppen befordult az egyik szűk kapun, amikor felhangzott az ordítást. Felfedezték hát a gyilkosságot. Az emberek, katonák és szolgák arrafelé kezdtek rohanni, hogy megtudják mi történt. A lány megtorpant egy pillanatra és hátrafordult, látta a szaladó embereket, aztán tovább suhant. Lefelé haladt a kis út, egyre hűvösebb volt az idő. Két őr állt a folyosó végén. A lány megfeszítette íját és lőtt...

Csak ült csendesen és egy pontra meredt. Itt vár figyelmesen jó pár éve, már maga se tudja mióta. Annyit tudott, hogy az üveg, a fal, amit olyan régóta bámult, rengeteget változott. De a remény, hogy egyszer megint olyan büszkén fogják mutogatni, a remény, hogy ismét csilingelő gyerekkacagás vegye körül, nem halt meg...