A Tiltott Könyv

9. fejezet: A Tiltott Könyv

A vendégek már készülődtek. Ma elhagyják a Castle birodalmát, és visszatérnek otthonukban. Ez a pár hét nagyon esemény dús és tanulságos volt mindenki számára. Ám a Bajnokok Csatájának végeztével, egy új csata kezdődik, ami sokkal véresebb és borzalmasabb lesz ennél. Mindenki magának akarja a Grált. De senki sem tudja, hol keresse. Vagy mégis?

Tamika a kolostorba igyekezett édesapjához. Még el akart búcsúzni tőle. Egy jó ideig megint nem fogja látni. Édesapja az oltárnál rendezgette a dolgokat. Felpillantott munkájából és mosolyogva tekintett lányára.
- Szervusz Tamika. Örülök, hogy jöttél elbúcsúzni tőlem. Mondani szerettem volna valamit. Pontosabban mutatni. – a lány kicsit értetlenül nézett Inghamra, aki már el is indult az egyik folyosón. Végül úgy döntött, követni fogja. A szerzetes a szobájába vezette őt. A középső könyves polcon megfogott egy könyvet, kicsit megdöntötte. Ennek hatására a polc eltűnt és mögötte egy másik, sötét szoba jelent meg. Ingham még mindig mosolygott Tamikára és beinvitálta a szobába. Egyetlen fényforrás volt a helyiségben: Egy nagy, vastag könyv.
- Tamika, bemutatom neked a Tiltott Könyvet! – kurjantotta el magát boldogan Ingham.
A királynő megbabonázva meredt a könyvre, egyre közelítve hozzá. A könyv lapjai közül kék fény szűrődött ki. Igazán vaskos volt, sötét barna fedéllel, rajta áthúzva egy lakat. Tamika már épp hozzá akart nyúlni, amikor Ingham rá kiáltott:
- Ne nyúlj hozzá! Több katona is életét vesztette már, amikor fal akarták nyitni a könyvet. – szólt aggódva.
- Ezt az őseim készítették. Lehet, hogy az egyszerű emberek nem, de én hozzáérhetek.
- De csak félig vagy nekromanta.
- Egy próbát megér – a lány erősen koncentrált, hogy kizárja emberi lényét. Most csak a vámpírra volt szüksége. Remegve húzta végig ujjait a barna bőrkötésen. A könyv felvillant, majd a lánc csörögve a padlóra esett. A királynő lapozgatni kezdte a megbarnult lapokat. A Holtak egy ősi nyelvén íródott, nehéz lesz megfejteni.
- Bámulatos – suttogta Ingham Tamika mögül.
- Valamennyire értem ezt a nyelvet, de kell valami, ami segítségével teljesen megbírom fejteni – motyogta a lány. Ő is bámulatosnak találta ezt a kincset. Minden oldal kézzel díszített, dúsan telerakva iniciálékkal és más mintákkal. Néhány illusztrációhoz a tartalmat sem kellett elolvasni, a kép alapján látszódott, hogy az adott bűbáj mire lehet képes.
- Ezért majd eljövök – mondta rekedten Tamika.
- Csak vigyáz. Most, hogy kinyitottad, Rion valószínűleg a szobájában fogja őrizni. Nem lesz könnyű ellopnod.
- Tudom apa. De megoldom – rámosolygott édesapjára, majd kisétált a teremből. Meg fogja szerezni a Tiltott Könyvet. Majd még kigondolja hogyan.


A következő két hét azzal telt, hogy a két, háborúzni készülő birodalom elrendezett minden formaságot a háború megkezdésére. Ugyanis írásban is közölni kell a másik féllel, hogy ha valaki háborúzni akar, és a választ is írásba kell adni. Hiába, mindennek meg kell adni a formáját.
Tamika a trónteremben görnyedt a makett felé, a Nekropolisz új hadvezérével, Charnával.
A Nekropolisz erődítménye egy gótikus kísértet kastélyra emlékeztetett és a háttér is elég hátborzongató volt. A Holtak birodalmában soha nem kel fel a Nap, sem a Hold, nincsenek csillagok. A horizont mindig sötétszürke füstbe burkolózik. A fákon nem nő levél, kopaszon álldogálnak az elátkozott vizek mentén. A föld kopár, repedezett a szárazságtól.
A kastély pedig még rémisztőbb volt. Nagyon magas, égbe nyúló oszlopai, hatalmas ablakai voltak. A mennyezet beleveszett a feketeségbe. Sötétszürke kövekből építették, ablakaiból látni lehetett a szürke eget. A trónus karfája koponyákat mintázott, lefelé haladva pedig különböző kínzási jelenetek voltak láthatók. Nem túl bizalomgerjesztő.
- Szerintem a keleti oldal a legsebezhetőbb. Itt, ahol nincs semmi védelem. Csak puszta, néhány kis faluval, amit játszva elintézünk egy kisebb csapattal is. A parasztok majdcsak nem annyira képzettek a harc terén – mondta rekedt hangján Tamika.
- Értettem királynőm. Összekészítem a csapatokat – hajolt meg Charna. Nő létére igazán kitűnő harcos volt. Fején mindig viselte két szarvval csontokkal díszített sisakját. Az egyetlen hibája az volt, hogy a varázsláshoz semmit nem értett. Ez még gondot jelenthet.
- Rendben, elmehetsz – utasította a királynő. A hadvezér épp csak kilépett az ajtón, amikor Rion teleportált be a trónterembe. Tamika felsikkantott.

- Rion! Hogy merészelsz csak úgy rám törni? A háborúra való tekintettel ez erőszakos behatolás. – szólt dühösen a királynő.
- Te csak ne beszélj itt nekem erőszakos behatolásról! Elloptad a Tiltott Könyvet! – ordította Rion.
- Én nem loptam el semmit. – védekezett a lány. Tényleg el akarta lopni a könyvet, de még nem most tervezte. Erről a másiknak jobb nem tudni.
- Ne hazudj a szemembe Tamika. Tudom, hogy te voltál. - háborgott tovább a király, lenyomva Tamikát a trónszék elé.
- Mondom, hogy nem én voltam! Ha akarsz át is kutathatsz! – ordított most már a lány is.
A férfi még egy kis ideig hitetlenkedve nézett rá, aztán összeráncolta a homlokát és lazított a szorításon.
- Ha nem te voltál. Akkor ki? – kérdezte halkan.
- Jobban kellene vigyáznod a dolgaidra. Eressz el, vagy megharaplak! – követelte Tamika.
- Megharapnál?
- A halálos ellenségemet örömmel. – mosolygott a lány. Rion is elkezdett mosolyogni és elengedte a királynőt. Hosszú ideig csak bámulták egymás, végül Tamika megszólalt.
- Szállj le rólam.
- Ha nem te loptad el akkor ki más?
- Nem tudom.
- Meg tudod keresni? – kérdezte a király, le sem véve a szemét Tamikáról. Biztosan háborúzni akar azzal a nővel, akihez egyre jobban vonzódik? Nem volt biztos benne. De már nem számít. Eldöntötték, hogy háborúznak csak azért, mert ő képtelen volt igent mondani az ajánlatnak.
- Lehet. De miért keresném meg neked? Nem az én hibám, hogy elveszett. Keresd meg magad – mondta cseppet sem kedvesen a lány.
A férfit elöntötte a méreg.
- Ó, az én hibám? Ki nyitotta ki azt a könyvet, hogy akárki elolvashassa? Nem én voltam, hanem te! – vágott vissza neki.
- Kétlem, hogy akárki is elbírná olvasni. Ne fognak találni, olyan pergament, vagy bármi mást, ami lefordítja nekik, Ahogy te sem tudod. – mosolyodott el a királynő.
- Ne legyél ennyire elégedett magaddal. – fintorodott el Rion.
- Lásd be Rion, nélkülem semmire sem mész.
- De se sem nélkülem.
- Ezt kétlem. – szeppent meg egy kicsit Tamika, de próbálta leplezni magát.
- Te mondtad, hogy kellek neked. Neked is ugyanúgy szükséged van rám. – vigyorgott a király és egyre jobban közeledett a lányhoz.
- Van más is.
- Azt kétlem.
- Takarodj innen! – utasította a hívatlan vendéget, de az elkapta két kezét, ezzel megbénítva őt.
- Lássuk be. Egymás nélkül semmire sem megyünk. És kell a Tiltott Könyv. Ha nem segítesz nekem, neked sem lesz esélyed. – mondta komolyan Rion.
- Mégis mit akarsz? – kérdezte tőle Tamika.
- Függesszük fel a háborút. Keressük meg együtt a Grált. – hangzott a válasz. A lány nagy szemekkel bámulta a férfit.
- Nemrég még egészen mást mondtál – próbálta játszani a keményet.
- Beláttam bizonyos dolgokat. Igazad van. Ha nem mi fogunk gyilkolni, akkor minket ölnek meg. Egymást kiírtani szintén nem lenne jó. Én… nem akarlak bántani Tamika.
- Miért kéne hinnem neked? – úgy érezte jogos a kérdés. Bár, ha jobban belegondolt ő sem akarta bántani Riont. Akárkit kinyírt volna, de Riont nem.
A férfi megemelte a lány állát és megcsókolta. Tamika ellenkezett és meg is harapta a király ajkát.
- Au! – szisszent fel az áldozat.
- Én mondtam, hogy megharaplak – vigyorgott Tamika. Rion is elkezdett nevetni.
- Akkor kibékülünk? – nézett bocsánatkérően Tamikára.
A lány nagy levegőt vett és végül azt mondta:
- Rendben. Akkor együtt vágunk neki a keresésnek. – mosolyodott el. Kezét Rion felé nyújtotta. A férfi elfogadta.
- Együtt – mondta ő is mosolyogva.
- Megpróbálom megkeresni a könyvet. Majd értesítelek – mielőtt a másik még szólhatott volna valamit, a lány intett kezével és Rion eltűnt. Magától nem tudott volna elmenni innen, csak egy birodalombeli segítségével.

Tamika elégedetten ült le trónszékére. Egyrészt szomorú volt, mert már nagyon hiányzott neki egy kis csetepaté, másrészt viszont határtalanul boldog volt, hiszen Rion elfogadta az ajánlatát. Hogy ettől pontosan miért lett ilyen vidám azt nem tudta, de mindenesetre kezdtek jóra fordulni a dolgok. Ezen a téren. A másik oldalon ott van a nagy háború, amiben remélte életben maradnak a Castle királyával. Majd az idő eldönti.