A Winny the Bear című bestseller sajátos átdolgozása. No1

I. Fejezet

Élet a Pagonyban


Egyszer volt, hol nem volt. Így kezdődne egy igazi mese. Az M&M azonban nem mese. A „Réges régen, egy messzi, messzi galaxisban..” sem lenne jó kezdés, mert a történet nem réges régen játszódott, hanem nem is olyan rég, kétezer-egypárban, amikor az író (azaz szerény személyem) fejében megszületett. A messzi, messzi galaxis sem tükrözi a cselekmény helyszínét, mivel az a Föld nevű bolygón játszódik, csak éppen Az Óperencián is Túl, ahol a Kurtafarkú Kismalac (bár úgy elég nehéz; mármint a kurta farok miatt, ami ugye elég nagy negatívum a normális nemi élet tekintetében) túr. A jól ismert Üveghegy is a helyszín közelében terül el a mai napig. A hely, ahol művem játszódik nem más, mint a Százholdas Pagony, a béke és az egyetértés hazája, ahol mindenki szeret mindenkit, senki sem lop senkitől, senki sem utál senkit (ha meg mégis, akkor azt megölelik, és már meg is javul).

A Százholdas Pagony csendjét semmi sem háborította meg. A lemenő nap fényénél aranyosan izzott a Nagy Tó tükre. A tó melletti nádasban kis kacsák százai aludták édes álmukat, akik a Pagonyban uralkodó furcsa sugárzás miatt, mint a többi itt élő állat, soha nem öregedtek. Mindig pelyhes kis kacsák maradtak. Nem törődtek az idő múlásával, nem számolták a napokat. Szerették egymást, szerettek mindenkit. Szerették a kólát, a csipszet, és a minél több E-t tartalmazó fincsi színezékeket. Mivel tudatában voltak annak, hogy halhatatlanok, kedvükre mérgezték magukat mindennel, ami egy cseppet sem volt természetes. De az evolúció és a szociális egyensúly csodája, hogy éppen ez a, „mindent felzabálok ami rossz” életszemléletük tette őket a Pagony leghasznosabb lakójává, miután Pocok otthagyta a kukások nemes munkáját, és inkább áttért a bányászatra, mivel az, szerinte, sokkal élvezetesebb és jövedelmezőbb mint a szeméthordás. A kiskacsák tehát mindent megettek, ami az útjukba került és nem illett a környezetbe. Ezért volt a Százholdas Pagony mindig tiszta és üde.

Halhatatlanságuknak azonban nem csak a kiskacsák voltak tudatában. Volt még egy olyan személy, aki a nagy titok tudójának tekintette magát. Ez pedig Füles volt, a depressziós szamár, aki tudtában halhatatlanságának szúrós bogáncsot evett. Fiatalabb éveiben a fakírkodás művészetét űzte. Csak és kizárólag spenótot, pacalpörköltet és üvegszilánkot evett. Mint tudjuk ez a kettő ízben nem túlzott mértékben különböznek. Füles azonban szerette az üvegszilánkot. Laktatónak találta, és felfedezte, hogy található benne bifidusz eszenzisz, ami nagymértékben megnövelte emésztő szervei hatékonyságát, ezért aztán székletében a lenyelt üvegből furcsa alakú, de teljesen sima formák keletkeztek. Ezekből Füles hatékony kézimunkával ajándéktárgyakat gyártott, amiket átcsempészett a határon, és Hófehérke és a Szőke Herceg birodalmában, mint antikvitást jó pénzért eladta. Füles tehát nagyon szerette az üveget. Azt ette, abból ivott kólát, és azzal dolgozott. Az említett spenótot csak akkor ette, ha nagy éhsége következtében túl sok üvegszilánkot vett egyszerre a szájába, és azok összekaristolták szájpadlását. Ebből kifolyólag nem tudott normális, emberi ételt fogyasztani, csakis ezt a valószínűtlenül zöld trutymót.

A Százholdas Pagonynak voltak azonban Fülesnél furcsább lakói is. Élt itt egy Kanga nevű Ausztrál bevándorló is, aki egyedül nevelte egyelten gyermekét, Babát. A gyereket mindenki csak Zs-B Babaként emlegette. A kölyök kőkemény rapper volt ugyanis. Egyesek szerint drogozott is, ami a Pagonyban élő sok békés állatka és emberke szemében kirekesztette a közösségből. A gyereknek egyetlen barátja volt, Tigris és Tigger. Tigris és Tigger hiperaktív személy volt, emellett skizofrén is. Egyik énje, akit Tigrisnek hívtak, szeretett mindenkit, és állandóan ugrált, hogy levezesse energiáját. Másik személyisége, Tigger, alkoholista volt, és Zs-B spanja. A rossz szájak szerint ő vitte a szerencsétlen gyereket a bajba. Kevesen tudták azonban, hogy Tigris és Tigger egykoron Ausztráliában volt topázbányász. Itt ismerkedtek meg az akkor még zsenge fiatalsága gondtalanságában, vidáman ugrándozó kengurulánnyal, Kangával. Ahogy meglátta rögtön beleszeretett, és szövevényes cselszövések, és romantikus kalandok során, ahogy az minden jó szappanoperában lenni szokott, elvette feleségül. Ez a kapcsolat azonban nem lett hosszú életű, ugyanis Kanga szülei, akik az Ausztrál maffia legfelső székében ültek, lebuktak egy kokainügyletben, és menekülniük kellett az országból. Kangát nem lehetett elválasztani kedvesétől, ezért fájó szívvel bár, de határozottan egy nyugtató lövedéket lőttek a nyaki verőerébe, amitől rögtön kómába esett.

Tigris és Tigger eszét vesztve rontott neki a mesterlövésznek, az azonban egy újabb lövedékkel őt is leterítette. Mindketten felkerültek egy hatalmas tengerjáró hajóra, és Ausztriából elhömpölyögtek a Világvégére. Itt a 360 fokos szögben megfordultak, és elhajóztak a Százoldas Pagonyba. Tigrist és Tiggert azonban a lakhelyéül szolgáló faládával együtt kidobták a tengerbe. Ő Kangához képest 10 éves késéssel érkezett a Pagonyba. A szegény lánynak azóta kitörölték a memóriáját, és szülei halála után elherdálta az összes vagyonát. Hiába próbálta Tigris és Tigger visszahódítani kedvesét, az már rá sem ismert. Tigris és Tigger rájött, hogy Zs-B Baba nem más, mint az ő gyermeke, akit már a megváltozott címre hozott a gólya. Mivel apja nem lehetett, ezért a lehető legjobban összebarátkozott a kiskenguruval. Néha még kocsmába is elvitte, és vett neki egy kólát. A gyerek ennek mindig nagyon örült, és ezért a mozzanatáért szerette legjobban a házsártos öreg Tigris és Tiggert. Ennek a kocsmának a vezetője nem volt más, mint Róbert Gedeon, a nagydarab skinhead, aki 30 éves kora ellenére még mindig hitt a mesékben, ezért az utolsó hajóval áthozták a Föld másik oldaláról, és így, mint egy számkivetett élhetett a mesék világában. Ő nagyon örült ennek, és elterjesztette a Százholdas Pagonyban a malátafőzés nemes mesterségét.

Hatalmas sörfőzdéket építtetett az egész országban, és ebből meg is gazdagodott. Abból a nem kevés pénzből, amit a sörért kapott tudott venni egy méregdrága, tengerre néző telket egy szirt szélén, és még mindig volt annyi pénze, hogy felhúzzon egy lerozzant kis csehót, és elnevezze Óperencia Pub®-nak. A kocsma remekül működött, mivel Gedeon sörét rengetegen szerették, de az 1996os nagy vaddisznórohamban ledőlt az összes sörfőzde, Gedeon pedig már nem emlékezett rá, hogy kell sört főzni, ezért abból a csekély, 300 milliárd kartonnyi sörből kellett gazdálkodnia, ami még volt raktáron. Ez 11 év múltán már kicsit fogytán volt, mivel a Százholdas Pagony egyetlen sört fogyasztó lakosa, Tigris és Tigger olyan odaadással fogyasztotta a folyékony kenyeret, hogy azt bármely nagyivó megirigyelhette volna. De nem irigyelték meg, mivel a Pagonyban nem volt ilyen. Itt csak kólát ittak. Mert az serkenti az agyműködést és vízkőmentesíti a nyelőcsövet.

Az említett személyeken kívül a Pagonynak még 4 említésre méltó lakója volt. Mici Mackó, aki neve ellenére nem volt homokos, Malacka, az epilepsziás sertés, aki szintén a kiskacsák örök fiatalságát élvezte, Bagoly, a tudálékos vén pulyka, aki bagolynak hitte magát, ezért egy fa tetején épített házban élt. Mivel a vén madár nem tudott repülni sokszor leesett lakhelyéről, és így maradandó fogyatékosságokat szenvedett. Egyszer egy ballépés miatt lezuhant, és egy fadarab két részre osztotta az agyát. Meg tudták menteni, de azóta tudálékos szegénykém és folyamatosan szivárog a füléből a vér. A 4 személy közé tartozott még Nyuszi, akit rokonai A Nyúl-nak neveztek. Ő egy megrögzött répadíler volt, aki dühkitöréseivel mindenkit megijesztett a Pagony jámbor lakói között.
A Százholdas Pagony állatkáinak és emberkéinek tehát csordogált az élete a sors nagy folyójában. Senki és semmi nem zavarta őket. Élték a maguk hiperunalmas kis életét a maguk hiperunalmas kis országában. Egészen addig a napig, amikor Mici Mackó el nem indult vásárolni…