A könyv visszaszerzése

10. fejezet - A könyv visszaszerzése


Hamarosan kiderült, hogy a Tower királya, Solmyr tulajdonította el a könyvet. Még jó, hogy nem ment vele semmire, hiszen egy szót sem értett abból a nyelvből, amelyen a könyv íródott.
Tamika azt tervezte, ma meglátogatja a dszin várát és visszalopja a könyvet. Aznap éjszaka csinált egy dimenziókaput, hogy eljuthasson a Tower fővárosába és majd onnan fog bejutni valahogy a palotába. Pontosabban fognak bejutni, mert Rion ragaszkodott hozzá, hogy vele menjen. Borzasztó! Mintha egyedül nem bírná megcsinálni. A férfiak hajlamosak azt hinni, a nőknek feltétlen szükségük van rájuk. A legtöbb esetben azonban ez egyáltalán nem igaz.

Este Rion meg is érkezett. Csak egy biccentéssel üdvözölték egymást, minél előbb indulni akartak. Xsi aggódva figyelte, ahogyan Tamika létrehozza a dimenziókaput. Egyáltalán nem tetszett neki az ötlet, hogy csak úgy betörnek a Tower birodalmába.
- Ne csináljatok semmi ostobaságot! Csak fogjátok és könyvet és gyertek vissza – mondta nekik a tanácsadó.
- Jól van, igyekszünk csendesen csinálni. Én sem szeretném felverni az egész testőrséget – nyugtattam meg Tamika, majd Rionnal együtt átléptek a kapun. A Tower fővárosát bevilágította a sok ezernyi csillag. A száztornyú vár az egyik hegytetőn magasodott és nyúlt az égbe. Minden ház kőből épült, a város szokatlanul rendezett és tiszta volt. Az egyik téren egy szökőkút csobogott. Biztos el volt varázsolva, ekkora hidegben a víz már rég megfagyott volna.
- Ilyen hidegre nem készültem – szólt fogvacogtatva Rion. Tamika nem érezte a hideget. Ilyenkor nagy hasznát vette, hogy félig vámpír.
- Szerintem tegyük magunkat láthatatlanná. Szinte csak mi vagyunk kinn az utcán – javasolta a királynő. Egy pillanat múlva már egyikük sem volt látható. Igyekeztek minél csendesebben surranni. A varázslat csak láthatatlanná tesz, hallhatatlanná nem. A lány közben gondolkozott olyan varázslatokon, amik felfedik az előttük álló akadályokat. Kételkedett benne, hogy Solmyr csak a tökéletlen katonáira bízza az őrködést. Maga elé tartotta kezeit és elkezdett mágia után kutatni. Ám semmit nem érzékelt. Ez nagyon is gyanús volt neki. Megbökte Rion, hogy álljon meg.

- Mi van? - kérdezte a hadvezér, de szavait csak Tamika hallotta a fejében.
- Rossz előérzetem van. Ez így túl könnyű.
- Jaj, ne legyél már ilyen paranoiás. Inkább igyekezzünk – torkolta le a férfi és már igyekezett is a kapu felé.
- Te meg ne legyél ilyen ostoba – morogta Tamika, de követte a királyt.
Végül Rionnak lett igaza, nem állta útjukat semmilyen akadály. Csak két, fehér turbánt és égkék egyenruhát viselő őr állta az útjukat. Rion megdermesztette őket, így továbbra is úgy néztek ki, mintha őriznék az ajtót.
- Most hogy megyünk be? Ha kinyitjuk az ajtót, biztos észrevesznek – suttogta a férfi.
- Én mindenre gondoltam – mosolygott Tamika és előhúzott zsebéből egy kis tasakot. Rion gyanakvó tekintettel meredt a kis csomagra. Az ilyen dolgokban mindig rossz dolgok vannak.
- Mit kell csinálnunk vele? – bökött a kis zacskóra.
- Bekened vele a kezed és átmegyünk az ajtón – magyarázta a királynő.
- Ennyi? – hökkent meg a másik.
- Az életben vannak egyszerű dolgok is. Mindig túlbonyolítanál mindent – csóválta meg a fejét Tamika. Mind a ketten bekenték kezüket a szürke masszával, majd rátenyereltek az ajtóra. Ám az nem hogy megtámasztotta őket, hanem átengedte a két uralkodót. Rion nem volt hozzászokva az ilyen dolgokhoz, elegánsan elnyalt a tükörsima márványpadlón. Tamika megcsóválta a fejét.
- Osonunk mi? Hogy akarsz ilyen hanggal betörni valahová? – kérdezte halkan. Ebben a pillanatban egy csapat őr jelent meg előttük.
- Remek! Pont egy kis akcióra vágytam – vigyorodott el a királynő. Rion már meg is dermesztett párat. Ez nagyon hatásos módszer, ha betörsz valahová. Csendes és hatékony.

Tamika magához húzta az egyik katonát és keményen megcsókolta. Azonban ez nem egy egyszerű csók volt. A lány elkezdte a férfi életerejét kiszívni. Az csak hörögni tudott kínjában. Tagjaiból kifutott az élet, bőre rátapadt csontjaira, míg végül teljesen távozott belőle minden erő. A királynő hanyagul ledobta az ernyedt testet a padlóra és kinézte magának az újabb áldozatot.
- Tudtad, hogy félelmetes vagy? – nevetett fel Rion és közben ütlegelni kezdett egy őrt.
Tamikának csak egy mosolyra futotta. Megállt következő áldozata előtt és csábítóan a szemébe nézett. Igyekezett fenntartani a szemkontaktust, csak így sikerülhetett a varázslat. Néhány vámpír képes megbabonázni a többi embert, hogy az ellenállhatatlan vágyat érezzen iránta. A férfi arcára bugyuta vigyor ült ki és áhítattal figyelte a szemfogait meresztő Tamikát. A lány elkapta áldozata nyakát és jól belevájta fogait. Már régen szívott vért. Mellesleg így nem fog annyira kimerülni az elkövetkezendő varázslatoktól. Eközben Rion is végzett a többivel, így szabad volt az út. A folyosók padlóját sötétkék szőnyeg borította, a fal mellett különböző műremekek sorakoztak. Tamika szívesen megcsodálta volna őket, de most nem bájologni jött, hanem hogy visszalopja a Tiltott könyvet.

A trónterembe vezető ajtó nyitva állt. Bárki megirigyelhette volna az ottani berendezést. A tárgyak mindegyike színaranyból készült, drágakövek sokasága csillogott a holdfényben. A teremben hatalmas ablakok voltak, az ajtóval szemben pedig a szintén aranyból készült trónszék, rajta a Tiltott könyvvel. Tamika gyorsan magához vonzotta de nem érintette meg, tenyerétől pár centiméterre lebegett a könyv. Elmormolt egy varázsigét és szikra csapott ki a fedélből. Most már biztonságos volt hozzáérni.
- Remek. Igyekezzünk. Szerintem már észrevettek minket – hadarta Tamika, azzal denevérré változott és kirepült az ablakon a dimenziókapu felé. Rion kiugrott az egyik ablakon, hogy aztán zuhanás közben elteleportáljon. Viszont így sem tudták elkerülni, hogy Solmyr meglássa őket. Akkor érkezett meg a trónterembe, amikor a két betörő menni készült.
- Szóval ez a kettő még is szövetkezett – szűrte fogai között a dzsin, kezeit ökölbe szorítva. Pedig hogy örültek, hogy Rion és Tamika szétmarja egymást. Sokkal könnyebb dolguk lett volna.

A két uralkodó épségben megérkezett a Nekropoliszba. Tamika letette a könyvet a trónszékre, majd mind a ketten elkezdtek nevetni.
- Ezt jól megcsináltuk – nyögte ki két nevetés között Rion. Igaz, párszor elbénázta a dolgot, de ennek ellenére nagyon élvezte ezt a kis betörősdit.
- Most, hogy nálunk van a könyv, lássunk is neki a megfejtésének – indítványozta a lány és elindult szobájába.
- Jaj, mindig csak a munka – nyafogott kisfiú módjára Rion, de azért követte a királynőt. Neki egészen más dolgot lett volna kedve csinálni, de még az sincs veszve. Ha össze lesz zárva Tamikával, abból még jó dolog is kisülhet. Míg ezen gondolkodott, el is jutottak a lány szobájáig. Minden berendezés fekete volt, a hatalmas ablakon látni lehetett a füstös eget. Az ajtóval szemben volt egy nagy tükör is. Tamika letette a könyvet az ágyára és kutakodni kezdett a könyvespolcán. Hamarosan rá is lelt a megfelelő könyvre. Azt is ledobta fekvőhelyére. Rion kíváncsian kezdte lapozgatni az újonnan odadobott könyvet. Ugyanazon a nyelven írták, mint a Tiltott könyvet. Nem tudta, hogyan is fognak ezzel előrébb jutni.

- Mégis, hogy akarsz ezzel előrébb jutni? – kérdezte meg a lánytól, de az csak elégedetten vigyorgott. Levette köpenyét, kikapta a férfi kezéből a könyvet és lehuppant mellé az ágyra.
- Úgy, hogy ezt a könyvet már lefordították más nyelvre. Ha megfordítod, itt van egy olyan nyelven, amit már értünk. Csak egy kis egyesztetés kell és máris meg van fejtve – mondta boldogan.
- De ez nagyon sok időbe fog telni.
- Ne panaszkodj, lássunk neki! – parancsolt rá a férfira és kinyitotta a Tiltott könyvet.
- Mennyit fordítunk le?
- Csak annyit, amennyi a Grál megtalálásához szükséges. A rajzok alapján meg tudjuk keresni az arra vonatkozó részt. Mostantól nagyon vigyáznunk kell erre. Ezen túl nálam lesz. Nem engedhetjük meg, hogy még egyszer ellopják tőlünk – nézett jelentőségteljes tekintettel a királyra, majd elkezdte keresni a megfelelő szövegrészt. Rion csak egy grimaszt vágott. Nem szereti, ha ennyire lenézik. De most félre kell tennie a sérelmeket. Nagy előnyre tesznek szert a többi birodalommal szemben. De abban biztos volt, hogy nem csak a régiek által felállított akadályok fogják megnehezíteni a dolgukat.