Történetek - 25.oldal

A férfi szúrós szemekkel nézett a zokogó lányra. Eszébe jutott, hogy annak idején az anyja is hasonló helyzetben volt. Kissé morbidnak tartotta, hogy Kathrine Thomson lánya ugyanabba a hibába esett, mint annak idején az anyja, és neki Perselus Pitonnak kellene rendbe hozni az esküdt ellenségének lányának életét...

Tamika összekészített mindent, szólt az őket kísérő katonáknak is. Csak párat visz magával, ha erősítés kell, majd szólít lényeket. Nagyon izgatott volt. Minden tagja bizsergett. Tudta, hogy kemény harcnak néznek elébe és, hogy sokan nem élik majd túl, de ezt inkább kihívásnak tekintette. Szerette a kihívásokat és mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a végén az övé és Rioné legyen a Grál...

- Tanci néni, miért pont egy ilyen alakot kaptunk idegenvezetőnek – fakad ki a fiú. – Nem lehet másikat kérni?
- Ez a fazon úgy néz ki, mintha az ükapja lenne – csatlakozik Dániel is. – És a neve is… Zebulon Oldamúr.
- Nem tudunk másikat kérni – szól rájuk Juli néni. – Ő most itt az egyetlen idegenvezető. Nyafogás helyett inkább figyeljétek, mit mondd. Bizonyára nagyon érdekes történetek vannak a tarsolyában...

A 96-os vaddisznóroham eseményeinek korhű és pontos leírása némi alkotói véleménnyel és szépirodalmi igénnyel fűszerezve
(Az olvasáshoz ajánlom>>> http://www.momu.hu/momuradio.php?radioid=1679 <<< ezt, és egy félédes vöröset, -5 C°-ra hűtött világosmagenta pohárból lehetőleg zöld színű szívószállal.)

- Jó napot! Jasmine Steavens az Interpoltól - mutatkozott be a lány igen erős angol akcentussal.
- Interpol? - kerekedett el a fiatal nyomozó szeme, le sem véve azt Jázminról.
- Igen. Egy sorozat gyilkosság után jöttem Magyarországra. Épp a századossal beszélgettem, amikor meghallottam, hogy találtak egy tetemet, amely talán az én gyilkosom műve - válaszolta, majd odalépett az akváriumhoz...

A következő egy hét szinte minden percét együtt töltötték, és a könyv megfejtésével foglalkoztak. Még így sem volt könnyű feladat, hogy volt egy már megfejtett részük. Kiderült, hogy sokkal nehezebb akadályokkal kell szembe nézniük, mint ahogy azt eddig gondolták. Egy csomó trükkös varázslat védi a helyet, ahol a Grált elhelyezték. Pontosan nem tudják mi, hiszen az egész könyv rejtvényekben íródott. Csak a szerencséjükön fog múlni, ha élve kijutnak onnan...

Hiszen Penelope-nak sok arca volt, és még ennél is több története. Mintha egy halvány cérnaszálon egyensúlyozott volna az álom és a valóság között. Sosem lehetett tudni, mikor mond valós dolgokat, és mikor jönnek a kitalált, csodás mesék. Vagy talán valóban csodás élete van, és szándékosan szürkíti el? Ezt soha senki nem tudta meg, mert Penelope gondosan őrizgette a titkát...

Tamika azt tervezte, ma meglátogatja a dszin várát és visszalopja a könyvet. Aznap éjszaka csinált egy dimenziókaput, hogy eljuthasson a Tower fővárosába és majd onnan fog bejutni valahogy a palotába. Pontosabban fognak bejutni, mert Rion ragaszkodott hozzá, hogy vele menjen. Borzasztó! Mintha egyedül nem bírná megcsinálni. A férfiak hajlamosak azt hinni, a nőknek feltétlen szükségük van rájuk. A legtöbb esetben azonban ez egyáltalán nem igaz...

Tamika a trónteremben görnyedt a makett felé, a Nekropolisz új hadvezérével, Charnával.
A Nekropolisz erődítménye egy gótikus kísértet kastélyra emlékeztetett és a háttér is elég hátborzongató volt. A Holtak birodalmában soha nem kel fel a Nap, sem a Hold, nincsenek csillagok. A horizont mindig sötétszürke füstbe burkolózik. A fákon nem nő levél, kopaszon álldogálnak az elátkozott vizek mentén. A föld kopár, repedezett a szárazságtól...

Egyszer volt, hol nem volt. Így kezdődne egy igazi mese. Az M&M azonban nem mese. A „Réges régen, egy messzi, messzi galaxisban..” sem lenne jó kezdés, mert a történet nem réges régen játszódott, hanem nem is olyan rég, kétezer-egypárban, amikor az író (azaz szerény személyem) fejében megszületett...