Történetek - 19.oldal

Egy űrhajó egyik termébe benyitva több száz idegen lényre bukkantak, akik szörnyű állapotban voltak. A földön több holttest feküdt, egymást ették. A lények hihetetlenül alultápláltak voltak. Az érdekes pedig az volt, hogy a katonát értették, amit a lények mondanak. A kommunikáció azonban nem a szokványos módon történt. A lények gondolatátvitellel kommunikáltak az emberek felé. Ők pedig valójában nem az emberi nyelvet értették meg, hanem azt, ami a beszélő fejében a beszéd közben lejátszódik......

És ekkor jött el az a pillanat, amikor beismertem magamnak, hogy a harisnya csak egy eszköz volt a punci eléréshez. Mit számított a puha anyag, mit számított az ára, fogtam és kiharaptam, majd a kezemmel csináltam rajta egy akkor lyukat, hogy a nagyajkak kiférjenek. Ismét nyalni kezdtem, szívtam, szürcsöltem, mintha az életem függne tőle...

Nóri egy ollót keresett, s szemből közelített vonzalma tárgyához.
- Arra most nem lesz szükség – mondta Elza széles mosollyal az arcán, kezeivel megfogta Nóri fenekét, s gyengéden magához húzta. Lassan simogatta feszes seggét, néha kicsit belemarkolt. Tekintetük egymásba fonódott, Nóri alig láthatóan megnyalta az ajkát, amiből tapasztalt partnere rögtön tudta, mire vágyik...

Ismét egy nehéz nap állt a hátam mögött. Hazaértem, gyorsan lezuhanyoztam és beestem az ágyba. Nagyon álmos voltam. Ahogy lassan lecsukódott a szemem ismét a már szokásos álmomban találtam magam. Mostanság egy tűzoltóval chatelek, akinek már elég sok mindent elmondtam magamról, ennek tudtam be az álmaimat. Azt is tudta, hogy hol lakom. Egyszer már egy randit is megbeszéltünk, de végül behívták dolgozni, így az elmaradt...

Eszébe jutottak a régi napok. Amikor egy nap több férfi is megfordult nála. Egy kora tavasz napon ez a fazon egy teljes napra beköltözött hozzá. Akkor egész nap szopott. Most ezen járt az agya. Soha nem akart semmit érezni a kuncsaftok iránt, ezt a férfit valahol mélyen azonban kedvelte. Amikor kemény faszát a szájába verte, gyönyörű érzés fogta el. De talán...

Azon az alkoholmámoros éjszakán a világ megszűnik létezni számomra, csak te voltál, és én. Lassan kezdtél bele óvatosan fel-fel pillantva rám vártad, mit reagálok arra, amit mondasz, féltél, hogy nincs bennem tartás, és melledre borulva zokogok majd...

- Mi van? Nem dugunk? – szólalt meg végül a lány agresszíven.
- De, máris – a fiú nem akarta szóba hozni az iménti felfedezését. Simogatni kezdte a haját, hogy egy kis időt nyerjen. Mibe csöppent? Felszed egy könnyű kis csajt, és erre tessék! Nem tudott úgy tenni, mintha nem vett volna észre semmit...

Óvatosan leszállt a földre. Két szikla között megrekedt egy kevés víz. Óvatosan belekortyolt. Felcsipegetett néhány apró magot, mit a hamu alól kotort elő. Éhségét nem enyhítette, de a gyomor parancsának engedni kellett. És több nem volt. Visszament a fa tetejére, s egyre csak nézte a messzi horizontot. Néha, néha füttyentett egyet, választ remélve. De sehol senki...

Ez a történet nem kalandregényekbe illő. Olyan emberről szól, aki egész életében nem volt senkinek sem a hasznára, nem számított neki semmi sem. Ugyanakkor elvárta az emberektől, hogy valóságos bámulattal nézzenek utána, mikor elhalad mellettük az utcán. Úgy tudták, csak egy sima ügyvéd, aki mindig megnyeri az ügyet. Na igen ám, de hogyan?

Minden mesének van kezdete, közepe és vége. Minden ember ezt a formát várja tőlük, s hogy utána kis gyermeke a legszentebb álomba merüljön. Minden gyermek szereti a varázslatos meséket, melyek egy új, általuk még nem ismert világba repíti őket. Minden mesemondó új és új történetekkel várja őket az utcákon. Minden általuk mondott mesének van kezdete, közepe és vége...