A hetes körzet 2

Azon a napon igen nagy volt az izgalom. A helikoptereket és a katonákat tetőtől talpig bekamerázták, speciális sugárzásvédő ruhában hatoltak be a járműbe, melynek oldalába lyukat hegesztettek. A 30 fős alakulat miután bejutott az űrhajóba, majd hosszas keresgélés után valami olyat találtak, melyre senki sem gondolt volna. A szóbeszédekkel ellentétben, hogy majd arcra tapadó és az embereket megfertőző parazitákra fogunk találni, teljesen más történt. Egy űrhajó egyik termébe benyitva több száz idegen lényre bukkantak, akik szörnyű állapotban voltak. A földön több holttest feküdt, egymást ették. A lények hihetetlenül alultápláltak voltak. Az érdekes pedig az volt, hogy a katonát értették, amit a lények mondanak. A kommunikáció azonban nem a szokványos módon történt. A lények gondolatátvitellel kommunikáltak az emberek felé. Ők pedig valójában nem az emberi nyelvet értették meg, hanem azt, ami a beszélő fejében a beszéd közben lejátszódik.

A lények rettenetesen le voltak fogyva, csaknem mind táplálékra vágyott. A katonáknak azt az utasítást adták, hogy azonnal evakuálják őket az űrhajóról. Sussex megye közepén egy hatalmas tábort állítottak fel a lények számára. Az egész hely úgy nézett ki mint egy menekülttábor. Folyamatosan hozták az élelmet az UNESCO autói és az egyéb humán szervezetek. Mindeközben a területet lezárták a kormányügyi szervek, beleértve az FBI-t és a CIA-t is, akikkel közös együttműködést kért Angliától az amerikai elnök. Az első pár hónapban megpróbált megismerkedni a két faj. Ez az ismerkedés azonban mindkét fél részéről igencsak óvatos volt.

A konfliktusok akkor kezdődtek, amikor a kormányok érdeklődni kezdtek a földön kívüli technológia, legfőképpen a fegyverek iránt.

- Hogyan működnek a fegyvereik? - kérdezte egy öltönyös férfi a londoni titkosszolgálat egyik kihallgatótermében. A szoba másik oldalán egy sárkány ült. Nagy, kieső szemivel ártatlanul figyelte az őt körülálló ügynököket.
- Mi csak haza akarunk menni. - válaszolt az idegen.
- Mit kerestek itt a Földön?
- Már mondtuk. A hajónk lerobbant és itt ragadtunk. Elromlott a vezérlő egység. Ha nem zártak volna minket nyomortelepre és nem korlátoznák a jogainkat, már talán meg tudtuk volna javítani és itt se lennénk.
Ekkor Robert Reinhold nyitott be a terembe, aki az Paranormal című folyóirat elismert UFO kutatója volt. Nem csak újságíróként dolgozott, hanem aktívan részt vett a kormány szervezeteinek munkájában. Persze ez nem volt valami publikus információ.
- Vannak még más űrhajók is itt a Földön?
- Nincs. Egyedül jöttünk. Csak egyszerű felderítési úton voltunk a maguk galaxisának vagy ahogy hívják – tejútrendszerének – ezen a részén.
- Hát persze! - hördült fel a férfi – Csak úgy véletlenül éppen itt romlik el a hajójuk? Mi célból? Netán invázióra készülnek?!
- John! - szólt közbe Robert – Hagyd abba! Erre semmi szükség!
- De hazudnak! - mondta a férfi, akit John Freeman-nek hívtak. Az ő munkája az angol védelmi minisztérium falai között zajlott mint szakértő. Roppant pesszimista ember volt.
- Vigyék ki innen! - utasította az embereket Freeman. A lény, aki a kihallgató teremben volt, Thot-nak nevezte magát. Ő felderítési parancsnokként végezte dolgát a saját világukban. Reinhold szerint hihetetlenül intelligens alak.
Az idő multával az Area 7 lassan úgy nézett ki, mint egy koncentrációs tábor. A létesítményt árammal vezetett szögesdrót vette körül, és katonák őrizték a be és kijáratokat. A terület barátságos kialakítása lassan teljesen átalakult. Sokakat a II. világháború szörnyű rabszolga telepeire emlékeztette. A világ ugyanis 3 év után már belefáradt abba, hogy a lényeket csak etesse, gondozza, tőlük viszont ne kapjunk semmit.

A sárkányok teljesen közömbösnek mutatkoztak a kormányformák iránt, ha azok nem voltak elnyomóak vagy megvesztegethetők. A Földön ugyanúgy megmaradtak a demokráciák, a monarchiák, a jóindulatú diktatúrák, virulhatott a kommunizmus és a kapitalizmus. A sárkányok ittléte nem okozott semmiféle technikai változást sem: ugyanúgy voltak autók, buszok, villamosok, vasutak, a mobiltelefonok nem varázsolták oda a felhívott fél hologramját, a gépek nem tudtak beszélni. Ami a legjobban érdekelte a legtöbb embert, az a fegyverzetük, a védekező rendszerük működése.

Az a néhány ember viszont, akik szentül meg volt győződve arról, hogy világunkat az idegenek jobbá tehetik, roppantul elcsodálkoztak az emberiség szűklátókörűségén. Mások abban a hiszemben voltak, hogy a lerobbant űrhajó csak színjáték és a sárkányok csak az alkalomra várnak, hogy idejöjjön a népük, és bevezethessenek egy minden más társadalmi formát elsöprő rendszert, s ezért nem foglalkoznak holmi apró-cseprő politikai reformokkal.

De ez is, mint minden más, ami kapcsolatban állt a sárkányokkal, csak amolyan találgatás volt. Az indítékaikat nem ismerte senki. És nem sejtette senki, hogy miféle jövő felé terelődik az emberiség. Aligha lehetett elvárni, hogy a világ minden nemzete szó nélkül tudomásul fogja venni, hogy menekültként kell kezelnünk őket.

A cselekvő ellenállás vallató politikája viszont zavarba ejtő nehézségekbe ütközött, mivel a sárkányok egy idő után zárkózottabbakká váltak, ez pedig egyre nagyobb konfliktusokat okozott a két faj között. Sokan ettől féltek, mert egy esetleges harc – ha ilyesmiről szó lehetett egyáltalán – beláthatatlan következményeket vonhat maga után.

Mikor azonban elfogyott a kormányok és az emberek türelme, az idegenek ittlétét már nem ajándékként, meglepetésként kezelték, hanem inkább teherként. Ez 7-es körzet nyomorteleppé való alakulását vonta maga után, ahol a fegyveres katonák szó nélkül lelőtték a szigorú szabályokat megszegő idegeneket. Ugyanakkor nem csak az emberek türelme, hanem a sárkányoké is kezdett elfogyni. Egyre több lett a zavargás a körzetben, egyre nagyobb lett az ellenállás. Emiatt sok lázadás tört ki, melyet a fegyveres erőknek vérbe kellett fojtani. Az emberek többsége még csak meg sem kérdőjelezte ennek etnikai helyességét. Egyre többekben felmerült a kérdés, hogy a kormányok talán már nem is engedik valamiért haza a lényeket. Pedig ekkor mindenki fellélegezhetett volna.

Sok kérdés merült fel még ezzel kapcsolatban. Ha sikerül a sárkányok egyszer mégis hazajutnának, vajon mit cselekszik majd a népük? Ha kiderül, milyen körülmények között tartottuk őket, vajon hogy fog reagálni az ő világuk? Mi van, ha a sárkányok rettenetes bosszút fognak állni a Földön? Ezek a problémák az amerikai kormány szemei előtt is felvetültek. Bebizonyosodott azonban, hogy már nem tehetjük jóvá sehogy sem az egészet ennyi vérengzés után. Hiszen nem küldhették már őket jólétbe a korábban kialakult ellenszenv és az emberekben való bizalmuk elvesztése miatt. A felelős amerikai kormány a kölcsönös vádaskodások közepette hetek alatt összeomlott.

A 7-es körzet tehát több hónapon át volt a két faj társadalmi harcának színtere. A körzetet méregként itatta át a gyűlölet s a polgárháború minden nyomorúságos következménye. Amikor világossá vált, hogy az emberek még csak meg sem próbálnak véget vetni a megkülönböztető politikának, az sokan azt várták, hogy valaki felszólaljon és megfenyegessen minket, de nem tettek ilyet. Az egyoldalú támadó politikát elutasításaként és főként az idegenek védelmében azonban megalakult a Szabadság Szervezet, amely az idegenek jogaiért és szabadságáért lépett fel. A szervezetet az Európa Unió hozta létre és hivatalos kormányzati szervként működhetett csekély fegyveres erővel. A kormányhatalmaknak kötelességük volt megosztani információjukat a szervezettel. Előfordultak azonban több kisebb összecsapások a Föld különböző pontjain. A kis létszám és a kevés támogató miatt azonban a kormányok fölényével szemben teljesen hatástalanok voltak a Szabadság Szervezet követelései.

Robert Reinholdot éppen ezért nem szerették sokan, mert a szervezet tagja volt.

A fehér terepjáró már közel járt a körzethez. Már messziről lehetett látni a fehér házakat, melyeket egykor felépítettek a menekülteknek. A vastag szögeskerítés azonban nem nyújtott túl barátságos látványt. Reinhold és csapata már több mint egy éve nem járt itt, mivel igen veszélyesnek nyilvánították a területet a helyi összecsapások miatt. A szigorú ellenőrzés több percen át tartott, míg bejuthattak a körzetbe.
- Csak így simán, védőruha nélkül? - kérdezte meglepetten egy katona. Reindoldék elcsodálkoztak.
- Igen, miért? - kérdezte.
- Semmi, csak úgy kérdeztem. - felelt a katona, kissé flegma hangnemben, majd köpött egyet.

A bejutást követően Reinholdot a hely látványa leginkább egy indiai nyomornegyedre emlékeztette. Eszébe is jutottak azok a hetek, melyet egyszer Bombay töltött egy UFO konferencia miatt, ahol az Akasha írásokat elemezte. A szegénység leírhatatlan volt.

- Nem éppen erre számítottam – mondta Reinhold amint körbenézett.
- Mire számítottál? - kérdezte Thomas Bricks, aki Reinhold legjobb munkatársa volt.
Reinhold legyintett, majd így szólt:
- Készítsd a kamerát! Mindent vegyél.
A kis csapat elindult az „utcán”. Az első házba bekopogva egy ideges sárkány lépett ki.
- Üdvözlet. A nevem Robert Reinhold. A Szabadság Szervezet egyik kutatója vagyok. Azért jöttünk, hogy ellenőrizzük, milyen körülmények között élnek.
- Tessék itt van! Ilyen körülmények között élünk! - válaszolt az idegen. Reinhold a fejét fogta, mert nagyon erősnek hallotta a fejében az idegen hangját. Már az ajtóból is kellemetlen bűz csapta meg a csapat orrát, de ahogy beljebb léptek a kisméretű faházba, a bűz még erőteljesebb volt. Odabent a rendetlenség iszonyatos volt: minden a feje tetején állt, a mocsok beterítette az egész helyiséget.
- Itt élnek? Miért nem jár a takarító egység? - kérdezte Reinhold.
- Nincs semmiféle takarító egység. Nincs szemét tárólónk se, ahova a hulladékot üríteni tudnánk. - válaszolt az idegen.
- Hogyhogy nincsenek takarítók? A tavalyi költségvetésből megszavaztuk az állandó takarító egységet.
- Hát barátom, már arra nem emlékszem, mikor láttam itt utoljára ilyet.
Reinhold és csoportja tovább állt. Az utcákon is nagy volt a felfordulás. A sárkányok különböző szemetek között turkáltak, egymásnak estek az utolsó konzervdoboz miatt is, kosz és bűz lepte el a tábort.
- Ilyen körülmények között tartják a kormányok a tábort? Remélem mindent veszel, Bricks. - mondta Reinhold.
- Ezt az egészet be kell záratnunk. - jelentette ki Bricks.
- Fogom is kezdeményezni a bezárását, te csak ne félj ettől.
Egyre beljebb haladva a táborba, a helyzet egyre kaotikusabbá vált. Itt-ott bomlott húscafatok feküdtek a földön melyeket döglegyek százai szálltak. A szeméttől néhol lépni sem lehetett. A házakban a higiéniának nyoma sem volt, a fertőzésveszély is magasnak tűnt. Reinhold és Bicks igazából nem is értette, eddig miért nem lázadtak fel a sárkányok az emberek ellen.

Az egyik pillanatban hirtelen kinyílt a tábor egyik bejárata és egy csapatszállító autó jött be rajta katonákkal. A teherautó megállt, a katonák lepattantak róla és úgy tűnt, megrohamozzák a területet. Reinhold és az emberei csak nézték, mi történik itt.
- Gyerünk, gyerünk! - kiáltotta a parancsnok! Fogjatok el ötöt!
A katonák körbevettek három sárkányt, akik hirtelen nem is tudtak mit csinálni tétovázáson kívül. Ekkor azonban megjelent a háztetőn egy negyedik. A katonák egy másik rászegezte fegyverét.
- Ha meg akarja könnyíteni a dolgunkat, jöjjön le onnan!
- Nem megyek sehová. - felelt az idegen.
- Nem? - kérdezett vissza a parancsnok. Kopasz, sötétbőrű nagydarab ember volt. Közelebb ment az egyik idegenhez, elővette pisztolyát, majd gondolkodás nélkül kétszer fejbelőtte. A sárkány erőtlenül esett össze. A földön még megrázkódott.
Reinhold gyomra görcsbe rándult. Bricks mindent vett eddig.
- Ne akarja, hogy a barátai is így végezzék! - kiáltott a parancsnok. A sárkány szomorú tekintetet vágott, majd leugrott a tetőről.
- Helyes. Ezt már szeretem! Kérek még két férget! - utasított a parancsnok. Válasz azonban nem érkezett.
- Kérek még két férget! - kiáltott ismét, majd pisztolyát egy másik sárkány fejéhez tartotta. A sárkány társai nemlegesen rázták a fejüket. A környező házakból azonban lassan előjött még két sárkány. Alighanem az ablakokból kukucskálva figyelték az eseményeket. Mire összegyűlt mind az öt sárkány, a katonák leütötték őket és rádobálták őket a teherautóra. Reindolhék még mindig döbbenten figyeltek a távolból. Közbeavatkozni nem mertek.
- Örömmel fogom nézni, ahogy majd szétmarcangolnak titeket a laborban! - mondta a parancsnok.