A koncert

Először csak a könyökünk ért össze egyszer, mintegy véletlenül. Másodszor már biztosan nem volt véletlen. Az ő bal könyöke az én jobbommal. Egy negyed lépést léptem hátra, ne kelljen csípőre tennem a kezem, hogy a karjához súrlódjon a karom. Apró borzongás futott rajtam keresztül, és megéreztem a bőrömön, hogy az ő karján is felállnak az apró szőrszálak. Balra néztem, a barátnőmre, aki szemmel láthatóan jól szórakozott a baráti társaságunkkal. Finoman nekidőltem a jobbomon lévő nőnek, aki nem húzódott le, sőt. Kezdett a helyzet meleg lenni, féltem a lebukástól, ezért inkább kissé oldalt léptem és eltávolodtam tőle. Felé fordítottam a fejem, és láttam, hogy engem bámul. Széles ajkai mosolygottak, macskavágású szemei huncutul és fürkészően keresték a pillantásomat. A tekintetünk hosszú másodpercekig összefonódott.

Testem minden porcikája kívánta őt, biztosan azért, mert egy régi, lángoló szerelmemre emlékeztetett, mit emlékeztetett, a szakasztott mása volt. Már korábban kiszúrtam őt a baráti társaságában, és valamiért úgy tűnt, ő is észrevett engem. De én nem voltam egyedül. Enyhén és sajnálkozva megráztam a fejem, vállam picit felvontam és átkaroltam a balomon táncoló barátnőmet. A tömeg hullámzott. A barna hajú lány közelebb sodródott, kettejük közé szorultam. Karom a karjához simult, kézfejünk comb magasságban találkozott. Megsimogattam a tenyerét, finom ívű, meleg, száraz tapintású volt. Másik kezem még mindig barátnőm derekán, a csípőnk jobbra-balra hullámzott a zene ritmusára. A barna hajú lány felvette a ritmusunkat, velünk táncolt, csípőjét az enyémnek támasztva. Mikor véget ért a szám elengedtem batárnőmet, aki a társaságunkkal kezdett beszélgetni, már amennyire a hangzavarban lehetett. A barna hajú lány lágyan a vállamra helyezte a bal kezét, majd megsimogatva fejem magához húzott, miközben a vállamra hajtott fejjel a fülembe súgott:
- Tetszik a koncert?
A lány melle nekem szorul, éreztem a mellkasomon a kemény gömbölyűségét. Alig jött ki szó a számon úgy kiszáradt a torkom. Rekedtem válaszoltam:
- Nagyon is.
Nem mertem balra nézni, csak reméltem, hogy barátnőmet leköti a zene, és nem vesz észre semmit az egészből. Az ajkaink csak 10 centire voltak egymástól, éreztem a lány édes leheletét. Felhangzott az új zeneszám, a tömeg egyszerre kezdett hullámozni a jól ismert sláger dallamaira. Az intim pillanatot hirtelen felváltotta mellkasban dübörgő zene ritmusa.

Már percek óta nem értem hozzá a lányhoz. Éreztem, hogy a testemnek, a hormonjaimnak hiánya támadt. A következő lírai szám alatt nem bírtam megállni, hogy ne érezzem a csípőjét az enyémen. Az arcát bámultam, miközben ő átszellemülten énekelte a dalt, időnkét mosolyogva oldalra pillantva. Merészebb lépésre szántam el magam. Jobb kezemmel finoman átkaroltam, a derekára helyezve tenyerem. Rám nézett, teli szájjal nevetett, fogai megcsillantak a sötétben. Megragadtam a derekát, és szorosan magamhoz húztam, mit húztam, szorítottam. Nagyon jó érzés volt őt a karomban tartani. Lelkiismeret furdalásom csökkentendő bal karommal barátnőmet is átkaroltam és gyors puszit adtam a szájára, miközben a barna hajú lány derekáról a kezem lassan a combjára kezdett csúszni. Hamar elértem a rövid miniszoknya szegélyét, és ujjbegyeimmel megéreztem combjának bársonyos, meleg tapintását. Megrettentem, hirtelen elkaptam a kezem. Túl messzire megyek, mindkét nővel szemben.

A következő számig nem is mertem hozzá érni, csak a vállunk feszült egymásnak a zene alatt. Barátnőm ezalatt a barátaival ropta mellettem. A vérem löktetett, a karjaimban akartam érezni a barna hajú lányt, jobb kezem ezért ismét a derekára tévedt. Ő is leengedte jobb kezét, és tenyerét a tenyerembe csúsztatta. Ujjaink finoman cirógatták egymást, mielőtt szorosan egymásba fonódtak. Nagyon intimnek érezem a pillanatot, lebegtem. De nem bírtam így sokáig a vággyal teli feszültséget. Gyorsan elengedtem őt és visszatértem barátnőm szórakoztatásához. Reméltem, hogy semmit sem vett észre a történtekből.

A barna hajú lány egyszer csak ismét felém fordult, mindkét kezét a jobb vállamra helyezve és a fülemhez hajolva igyekezett túlordítani a dübörgő zenét.
– Jó a zene, mi?
Hevesen bólogattam, miközben megkérdeztem:
– Hogy hívnak?
De ő nem hallotta a zajorkánban. Kezem visszatért a derekára. Finoman simogattam csípője kerekségét, hasának puhaságát, fenekének keménységét. Féloldalasan rásandítottam, nevetett az a csodaszép, érzéki szája. Felbátorodtam, ujjaim bal combjának belső felét simogatták a rövid szoknyácska tövénél. Majd lassan feljebb vándoroltak egészen az ágyékhajlatig. A lány most már lenyúlt, keze az enyémre fonódott, miközben kérdőn rám nézett.

Egy puszit küldtem neki egy kacsintás kíséretében, erre ő félrehúzta bugyiját. Lágyan megérintettem a puha szeméremdombját, csiklóját. Két ujjal finoman szétfeszítettem szemérem ajkait és gyengéden dörzsölni kezdtem az érzékeny területet, majd lassan feldugtam a középső ujjamat. Miközben másik kezemmel barátnőm kezét fogtam a magasban, a zene ütemére csápolva. Tiszta agyrém, szerencsére senkinek nem tűnt fel a koromsötétben mit is csinálunk.

Hirtelen eleredt az eső. Puhán kicsusszantottam ujjam a lány puncijából. Épp véget ért a koncert, szaladt mindenki amerre látott, menedéket keresni az eső elől. Barátnőm megragadta a kezemet, és vonszolni kezdett. Másik kezem még a barna hajú lány kezét kereste, majd ahogy barátnőmet követve nőttön-nőtt a távolság köztünk, egymás felé kinyújtott karral lassan elszakadtunk egymástól. Még emlékszem a távolba vesző alakjára, miniszoknyájában, hosszú csizmájában, amint ott állt az esőben, barna vizes fürjei az arcára tapadtak, tekintete egyszerre volt vidám és szomorú. De hát mit tehettem volna.

Soha többé nem láttam őt. Azóta is őt keresem.