Sci-fi történetek - 28.oldal

De aztán a törvényhozók megalkották a sterilizációs törvényt (szám szerint, a 58100-ast) , ami megoldást jelentett minden problémára. A föld lakosságát maximalizálták, gyerekeket pedig igényelni lehetett a génfarmokon, vagy a párok bízhattak még a szerencsejátékokban, amik jócskán átalakultak, és -a már nem annyira fontos magas pénznyeremények helyett- gyermekáldással kecsegtették, a játszani vágyókat.
Én magam is 36-os gyerek vagyok...

Ekkor az űrhajó megrázkódott, és mindannyian lezuhantunk a padlóra. Újabb lökések lettek, és nekisodródtunk mindennek, és ruha se volt rajtunk. Én a vezérlőpultot zúztam össze, Kinizsi is egy saroknak esett áldozatul, Liebhardtot egy falba lévő hegyes ruhaakasztó cső látta vendégül, míg Eagle, Bogi és Firedog a komputereket törték össze velem...

A műszerfal szétrobbant. Eagle hátratolt minket a gép hátuljába. Egy másik, kisebb bolygó felé tartottunk. Egy furcsa növényzetű erdőbe pottyantunk. A gép megrázkódott, mi gyorsan kiugrottunk, és felrobbant.
- Na, most itt vagyunk. Kinizsi, hol vagyunk?
- Az EMFOR bolygón. Nagyon kevés olyan gyökér van rajta, az is a másik oldalán, az erdőn túl...

Ekkor szétlőtték a gépének a szárnyát, és zuhanni kezdett. Mivel lekötött Feri sorsa, az egyik sugár szétégette a gépem hátulját, és én is Feri után zuhantam. Már fékezésre sem volt időnk. Ekkor egy óriási, több négyzetkilométeres tavat pillantottunk meg. Fehér víz volt benne, és abba estünk. Feri gépe lemerült, de az enyém fennmaradt egy zátonyon. Úszni nem tudtam a nehéz fémruhától, de a víz alatt járni igen. Megtaláltam Ferit – és még ugyan világított az életjelzője – nem volt eszméleténél......

Nemsokára teljes fegyverzetben álltunk, és nyilainkkal hatot leterítettünk. Az ellenség dárdákat dobált, melyeket medencecsont-pajzsokkal vertünk vissza. Kinizsi jó pár találatot kapott, de izmait befeszítve, nagy erővel lődözte öreg íja, a Black Death nyilait. Csakhamar Feri is térden állva dobálta a késeket, de az ő testébe is beleállt egy, és én is véreztem már több helyen...

De jóslatunk nem vált be. Mielőtt tüzet raktunk, a bikák berontottak a barlangba. Mindenki feljutott, Danit kivéve, Feri fel akarta húzni, de ő is lebukfencezett a mélybe. A bikák szerencsére nem tapostak rájuk, de egy hegyes szikla beleállt a lábába Ferinek. Daninak szinte minden része sebesült volt, de feltápászkodott. Feri fél testével átfordult Dani felé, s nézte, mit csinál. Dani megfogta az íjat, és egy nyilat az izzó parázsba tuszkolta a kőhegyet...

Reggel lett. Jim a hajnali nap betűző fényére ébredt, lassacskán feleszmélt. Érezte, ma valami nagydolog kezdődik el, valahogy benne volt a levegőben. Lágyan arrébb tette felesége ölelő karját, nyújtózkodott egyet és körülnézve a távolban megpillantotta a vörösen izzó képernyőt. Hirtelen felpattant és átrohant a folyosón egyből rávetve magát a billentyűzetre, két gyors gombnyomás, Jim blokkolt, leesett a székébe, az előtte lebegő képernyőn egy szó és pár szám villogott...

Tom két nagy pénzeszsákkal a kezében megnyitotta a kaput, pisztolyát még mindig a csapatra tartva, és harsányan felkacagott. Ekkor azonban pár, szám szerint: három csirke jött át a kapun, és magukkal vitték, Tom-ot. Mindezt, nagy: Paak-ogás közepette.
A Kapu bezárult, és azóta sem nyílt ki...

A Csapat tagjai látszólag megértették a közleményt, és bólogatva helyeselték, miközben fent már tárcsáztak is. A hatalmas körgyűrűn, a rajta szereplő számok pörögni kezdtek. Egyenként, lassan lefelé, majd megálltak, és jött a következő. Aztán hirtelen minden szám megállt, és hatalmas kék folyadék robbant ki a gyűrűből, de semmi sem lett nedves. Ők jól ismerték ezt, és lassacskán megindulva, sorra tűntek el benne...

Egy rövid X-akták paródia. Az Ügy komoly, a szereplők komolytalanok. De vajon az igazság hova tűnt?