Harc az Andrus bolygón 3. rész

- Honnan jöttök? – kérdezte a parancsnok, Gavarston.
Kényszerugrást hajtottunk végre a sziklás bolygónál, ezért ott rekedtünk. Feri súlyosan megsebesült. Találkoztunk Bogival, meg ezzel az újfundlandival.
- Ő Firedog, a Tűzkutya, a legjobb harcos a kutyák bolygóján. Onnan régen került a földre egy, és ott elveszették az erejüket, és állattá süllyedtek. Ez a kettő őrizte meg egyedül az erejét – mondta Gavarston.

- A novokékek a kutyák bolygóját támadják! – jött be futva az egyik grevik.
Bogi és Firedog két lábra álltak, és a szemük villámokat szórt.
- Nincs több erőm, hogy elszállítsalak titeket a Dogplanetra. - mondta Firedog mérgesen.
- Nem baj! – legyintettem. – Gyertek az űrgépbe! Feri, ellenőrizd a vezérlő-berendezést, mert nem szeretnék még egyszer lezuhanni!
Negyed óra múlva:
- Minden oké!
- Akkor beszállás! – kiáltottam, és bekapcsoltam az indítót, mert most én vezettem.

Teljes sebességre kapcsoltam, és arra mondtam, amerre Bogi és Firedog mondta. Nemsokára megpillantottunk egy ANDRUS-nál kétszer nagyobb bolygót. Ez olyan volt, mint a föld: tengerek, hegységek, síkságok voltak rajtuk.
- Gyorsan! Mi van? – kérdezte Eagle. Valami elszívta az energiát. Semmilyen műszer nem működik.
- Csodálkozol? Nézz a hátad mögé! – rázott meg Feri.

Kinéztem az ablakon, és egy 50 méter hosszú, 10 méter széles óriási, 8 méter magas űrhajó volt mellettem. Nem hittem a szememnek. Aztán rájöttem, hogy biztos a novokékek szállítója. Teljes sebességre kapcsoltam, és hiperszonikus gyorsasággal elmentem mellette, mert ekkora már visszatért az energia.
- Valentin! Ha jól láttam 200 sugárágyú van rajta! Szétlőnek! – kiáltotta Liebhardt.
Az lehet, de az övék legfeljebb 3 M-et megy, a mienk meg 6-ot (M=hangsebesség).
- Üldözőbe vettek! – kiáltotta Feri.

Ekkor Bogi fejéből kijött a két cső, kihajolt az ablakon, és szétporlasztotta a gépük elejét, amitől zuhanni kezdett lefelé, de tőlünk nem messze lévő bolygóra zuhant, ami szintén csupa hegycsúcs volt, így mind a 30000 novokék odaveszett.
- Remek. Irány a Dogplanet! – kiáltottam, és a sebességet tartva közeledtem a bolygó felé. De egyszer megint elszökött az energia.
- Mi az? – hajolt előre Kinizsi.
- Nem tudom – mondtam, de ahogy a képernyőre pillantottam, az fölvázolta nekem a képet, és a hajtóműben jelzett hibát.

Leégett a hajtómű. Túl hirtelen kapcsoltam hiperszonikusra. Most itt vesztegelhetünk az űrben.
- Remek. Már csak ez hiányzott. Mennyi a gyökérkészletünk?
- Nyolcan vagyunk, és 30 gyökér van.
- Mindössze 3 napunk van. Nem lehetne kimenni és megjavítani? – kérdezte Feri.
Hátradőltem a szék támlájának, és összekulcsoltam a kezem, majd ezt mondtam:
- Felesleges. Teljesen leégett, és új hajtómű nincs. De ha ki akarsz menni, menj.
- Mégis mit tegyünk? – kérdezte Liebhardt sápadtan.
- Pillanatnyilag semmit. De ha van valami ötleted, szólj – mondtam.
- Baj van – jelentette be Feri.
- Ezt sem kell közölnöd – így én.
- De még se ülhetünk itt ölbe tett kézzel – pattant fel Kinizsi.

- Attól úgyse lesz semmi jobb, ha ugrálsz! – álltam föl; - Ez bemondta az unalmast. Mindkét sugárhajtómű szénné égett, tehát se előre, se hátra. A földön azt hiszik, hogy az űrben hiába áll le a hajtómű, az a gép megy tovább. De ez csak ott van így. Itt már nem.
- De hát ha nem… - kezdte Feri, de Ági felállt, és a gép hátuljába hajította.
- Fogd be a szád! Igaza van Valentinnek! Segítség nélkül nem jutunk tovább!
- Na de Ági! – léptem oda. – Feri pont az éles saroknak esett. Nézd, a háta milyen lett.
- Feri! Hogy érzed magad? – mentem oda.
- Ahogy egy grevik érezheti magát, ha felnyársalják! – mondta rekedten.
- Mindjárt összevarrom – mondtam, azzal összeforrasztottam a hátát.
- Na, mi legyen Ágival? – kérdeztem a többiektől.
- Mondjunk ítéletet durva erőszak vádjával – mondta Kinizsi. – Döntsünk.
Egy ideig tanakodtunk, aztán Kinizsi úgy döntött, hogy tegyük azt, amit ő tett Ferivel. Úgy is lett. Mikor végeztünk, mindkettejüket lefektettük. Feri sebe súlyosabb volt, egész hátát felhasította az acél.

Ekkor az űrhajó megrázkódott, és mindannyian lezuhantunk a padlóra. Újabb lökések lettek, és nekisodródtunk mindennek, és ruha se volt rajtunk. Én a vezérlőpultot zúztam össze, Kinizsi is egy saroknak esett áldozatul, Liebhardtot egy falba lévő hegyes ruhaakasztó cső látta vendégül, míg Eagle, Bogi és Firedog a komputereket törték össze velem. A rázkódás véget ért. Liebhardt elájult, mert a ruhaakasztó őt akasztotta föl. Kinizsi csupa sárga volt, egy nagy repedés volt a testén, a két kutya, Eagle és én csupa vágások voltunk, alattunk sárga tócsa, Ági és Feri már felismerhetetlen roncs lett. Eagle Kinizsit gyógyítgatta, a két kutya Ferit és Ágit kezelte, én Liebhardt gyógyításához fogtam. Mikor kész lettem, elájultam.

Amikor magamhoz tértem, egy nálunk nagyobb, olyan ruhás, mint a mienk, és sokkal rémisztőbb űrlény állt előttünk. Így szólt:
- Honnan jöttök?
- Az ANDRUS-ról, de eredetileg a Földről származunk. Az úgy volt…
Elmondtam mindent. Most ő következett.
- Én az ARKANDUSZ-ról jöttem. A legnagyobb és legfejlettebb bolygó a galaxisban. Mi van a többiekkel?
- Megsérültünk. A Dogplanetre mentünk, mert támadják a novokékek! Értesz a gyógyításhoz?
- Igen – mondta, azzal eltüntette Liebhardt sebét egy sugárlövéssel. A többiekkel is ezt tette.
Amikor magukhoz tértek, majdnem ismét kómába estek vissza.

- Ki ez? – kérdezte Feri.
- Az ARKANDUSZ-ról jött.
- Akkor jó.
- A kutyák bolygójára jöttem, mert hallottam, hogy a novokékek támadják! – mondta a jövevény.
- Mi a neved? – kérdeztem.
- Nincs nevem. Gyertek a támaszpontra! – mondta, és egy szuper űrhajóba vezetett minket.
- Ez a Thunderbolt, a villám! Jó kis űrhajó, kétszeres hiperfény-sebeséggel megy. A támaszpontunk egy kisebb bolygó, sugárágyúkkal, és rengeteg katonával. A bolygón nem lehet látni, mert a belsejében van.

Pillanatok alatt egy kopár bolygón voltunk. Egy akna vezetett le a mélyébe. Amikor leértünk, nem hittünk a szemünknek. Egy 100 méter magas, 20 méter széles, óriási lézerágyúkkal felszerelt gépezet állt ott, ami egy űrhajóhoz hasonlított.
- Mi ez? Űrrepülőgép? – kérdezte Liebhardt.
- Annak túl nagy – mondta Feri.
- Ez a Thunderstar, a legújabb és legjobb csillagrombolónk. A sugárágyúi a DEVERI legjobb űrhajóit is elintézik.
- Azok kik?
- Egy ellenséges bolygó lakosai. Azért hoztunk ide, mert talán ti vezetnétek harcba.
- Ezt a monstrumot? Fele ekkora űrgázolót már vezettem, de ilyen bolygópusztító óriást még soha – mondtam. A földet el bírná pusztítani ágyúival. Rád bízom a vezetését, Valentin!
- Rám? – sápadtam el, de én még nem vezettem ilyet! – hördültem fel.
- Most fogsz.
- Na jó, megpróbálom. Hol az a bolygó?
- Ott! – mutatott egy Jupiter nagyságú óriásra.

- Az? Arról még álmodni se lehet, hogy megtámadjuk. Az a bolygó 10-szer nagyobb, mint ez! – kiáltottam megrökönyödve.
- De húszszor olyan erős ez – vágott vissza.
- Rendben – mondtam; - Gyertek a Thunderstarba! Megpróbálom elvezetni.
Ahogy beléptünk, megint csodálkozva kiáltottam fel:
- Ennyi műszer! Feri, Liebhardt, Eagle! Gyertek segíteni! – mondtam, azzal kiosztottam az utasításokat.
- Indulás! – kiáltotta Feri, és megnyomta a START gombot.
- Függőleges sugárhajtóműveket beindítani! Bázisról kiszállni! Szárnyakat ki, vízszintes hajtóműt elindítani – kiáltottam, és meg is tettük őket.

Kirepültünk az űrbe, és ellenséges vadászgépeket pillantottunk meg.
- Liebhardt! Tűz! – kiáltottam, és megnyomta a lézerágyúk gombjait, és a gépeikből hullócsillag lett, de a távolban egy mieinkhez hasonló csillagromboló jelent meg.
- Fénysebességre kapcsolj! – kiáltottam. – hol a gomb?
- Hát… azt még… szóval… nem… nincs- dadogott Kinizsi.
- Megöllek, te gazember! – ordítottam, és hátraugrottam, és verekedni kezdtem.
- Hagyjátok abba! Akkor harcoljunk! – csitított Feri.
- Rendben. Lézerágyúkat ki! Tüzeljetek a sugárhajtóműveikre! – ugrottam vissza a helyemre.

- Ott jönnek a novokékek újabb csapatai! A Dogplanetre mennek! – kiáltott Feri.
- Előre! – kiáltottam én is, és szétbombáztam a DEVERI-űrhajót, és a novokékek cirkálói felé iramodtam.
- Hányan vannak? – kérdeztem.
- 15 cirkáló – válaszolta Liebhardt.
- A fenébe! Jön 10 vadászgép!
- Tűz! – kiáltottam, és kilőttem az űrgépet, mely pontosan úgy nézett ki, mint egy pöttyös labda.
- Eltaláltak! – kiáltotta Feri. – Baj van a hátsó vezérlőközpontnál. Megyek megnézem!
- Várj. Jövök veled – szóltam hátra.
Hátul:
- Várjál. Az az érzésem, mintha…

Ebben a pillanatban minden ajtó lezárult, a világítás pislogott, a komputerek szikráztak.
…rövidzárlat támadt volna a vezérkomputerben a lézerágyú hatására – fejeztem be.
- Most itt ragadtunk – panaszkodott Feri, és kinézett az ablakon.
- Odanézz! Meteoritzápor közeleg északról!
- Gyorsan oldjuk ki a meteorit-pusztító lézerűrholdat! Az űrhajóból roncs lesz, és belőlünk is! – kiáltottam, és a kilövő-koordinátát beütöttem, mire egy kis űrgép szállt ki a monstrum oldalából, és tüzelni kezdte a meteorokat, de azok legázolták őt. A novokék gépek és a DEVERI-űrhajók mind felrobbantak (A deverik az ORFOR-bolygón laknak).
Most mi következünk. De legalább a novokékek és deverik is elpusztultak – fordultam Feri felé, de ebben a pillanatban egy mienknél ötször nagyobb arkanduszi gép jelent meg…

6

Ez lehetett a Super Thunderstar, amiről Kinizsi beszélt.
- Odanézz! – kiáltott Feri, és kinéztem az ablakon.
- A Super Thundersttar lézerágyúival szanaszét rombolta a köveket. A mi gépünk is hozzátapadt az új géphez, és Gavarston lépett ki belőle, és így szólt:
- Sikerült. Elpusztítottátok a novokéket, a maradék jó útra tért, sőt a deverieket is legyőztétek. Megmentettétek az ARKANDUSZ-t és az ANDRUS-t. Meghívunk titeket egy ünnepségre, és ajándékot is kaptok, egy gyémántkemény sugárkardot, amivel egy sziklát szét bírsz zúzni. Ezenkívül egy-egy sugárpuskát kaptok, és megkapjátok a Thunderstart!
- Mit? – kérdeztem elképedve.

- A Thunderstart. Csak ne mondjátok el, hogy hol van ez a bolygó, mert majd, ha a bolygótok fejlettebb lesz, el fogják foglalni. Az ünnep után hazamehettek, és adunk egy robotot, amelyet egy barátként fogadhattok. Itt jön!
Egy kis dagadt fémemberke döcögött be, és így szólt Gavarston:
- Ők barátok, velük mész a Földre – mondta Gavarston.
A robot végigmustrált minket, és beleegyezett.
Elmentünk az ANDRUS-i palotába, mulattunk, vigadtunk. A végén felavattak Jefu (Dzsifu) lovaggá. Ez volt a neve az Egyesült Endruszi Birodalomnak. Megkaptuk az ajándékokat, és megkérdeztem Kinizsitől:
- Hol van Angyal András?
- Ő az, a robot – válaszolta.
Egy kicsit meglepődtünk.
- Akkor az is lesz a neve: ANDREW ANGEL. Gyere Angel, induljunk! – mondta Liebhardt, és elmentünk a Thunderstarthoz, és beszálltunk.

- Sziasztok: Majd néha visszajövünk, és ha segítség kell, hívjatok. És hallgatunk, bár nem lesz könnyű. És köszönünk mindent – mondta Liebhardt.
- Rendben. És vigyázzatok. Bármi megeshet. Tudod, milyenek az emberek. Mindig csak magukra gondolnak, azért adtuk a fegyvereket. Viszlásztok, Jefu lovagok – mondta Gavarston is, és elment.
Beszáltunk az űrhajóba.
- Eagle! Kapcsold be a komputereket: Hosszú út áll előttünk – mondtam, és Kinizsi visszaváltoztatott emberré, és visszaadta a földi ruháinkat.
Elindultunk, és megkérdeztem Liebhardtot:
- Mit fogunk mondani, hogy kicsoda Eagle?
- Hát… családneve nincs, származása ismeretlen, erős, kifejlett. Azt nem mondhatjuk, hogy…

Ekkor abbahagyta. Tudtam, mit akar mondani.
Úgyse hinnék el. Majd csak kidumálunk valamit.
- Ott a Föld! – kiáltott Feri.
Jó érzés volt ismét látni.
- Fénysebességre kapcsolj! – kiáltottam.

Nemsokára Magyarország fölött voltunk, és Bogdányban a Kálvárián szálltunk le. Odacsődült az egész megye, a TV, a kormány, a sajtó és rengeteg ember. Mindent elmagyaráztunk, de nem szóltunk semmit. Nem engedtük, hogy az űrhajóhoz hozzányúljanak, és megvettünk egy földet, ott tároltuk sugárpisztolyos őrökkel és sugárkerítéssel körülvéve. Ezt is sikerült megtennünk. Visszatértünk a Földre. Űrlovag lett belőlünk. Már nem csak a Földet mentettük meg… a világűrt is!

Vége