Sci-fi történetek - 19.oldal

- Már régóta figyeljük magát, láttuk nehéz helyzetét, s mi óvjuk az értékeket. Elvisszük magát a bolygónkra, megtanítjuk arra, amit mi is tudunk, s a világ minden nyelvén beszélni, azt, hogy ne ismerje a féelmet, s gondolatenergiával beszélgetni velünk Felkaptam a farmert magamra, s mentem ETY-vel az űrhajóra...

Fernandez, embereivel, lassan araszolt a csúszós vájatba, míg végül az aljára értek. Nem láttak sem meteort, sem más kőzetet. Az ezredes, elkeseredetten kutatott valami rendkívüli után, de a percek múlásával, kezdte feladni. Ám ekkor Felix őrnagy, megbotlott valami keményben. Fernandet felfigyelt erre s a helyszínre sietett. Ő és katonái, kezükkel, ásni kezdtek, s hamarosan egy fémes tárgy bukkant elő a laza földréteg alól...

- Maguk tudják, hogy elrabolták? Hisz még csak 2 órája történt, és megtiltották, hogy akárki is beszéljen róla.
- Maga szerint miért hívnak kabbalistának, és miért vagyok médium?
- Na jó, ez már sok nekem, azonnal mondja meg mit akarnak tőlem, és hogy mit csináltak Jasollal.
- Mindjárt meglátja...

De ekkor bevillant. Mit keres itt egy raj vadász? Hogy kerültek ide. Földi személyzettel eddig 10 darab tartózkodott az országban, de ezek legalább húszan voltak. Ekkor a remegés a tetőfokára hágott. Felnéztem az égre, és egy hatalmas Titán bontakozott ki a felhők közül. Ez volt, amitől féltem. Az EU kétségbe esetten védeni akarja a várost. Óriási harc lesz. És mivel egy Titánt is küldtek, ezért bizonyos hogy a vezérkar egy tagja, egy magas rangú parancsnok is itt van. Ez pozitív volt...

Mire Jason magához tért, egy teremben találta magát, rengeteg műszer, és kék folyadékkal teli átlátszó tartály vette körül. A tartályokban kicsi vörös szemű lények voltak, néhány üveg akváriumban pedig emberek. Pontosabban csecsemők. Kék szemükkel meredten bámultak a semmibe. Jason félt, rettegett, hogy mi fog vele történni, ugyanakkor furcsán is érezte magát...

Megint megnéztem az órámat. 26 óra 73 perc. Úgy döntöttem, inkább feltöltöm az oxigénpalackomat, hiszen még pár óra, és nem húzza tovább, nekem meg folyton ki kell mászkálnom a lakásomból, ami mellesleg tömve van levegővel. Bár már majdnem 9 éve élek így, még mindig nem szoktam meg, hogy űrruha nélkül nem mehetek ki az utcára...

- Kedves politikus barátaim, kollégáim! Mint tudják, a Nemzetközi Világtanács azért gyűlt össze, hogy vésztervet dolgozzunk ki az emberiség megmentésére. Környezetünk szennyezése következtében bolygónk, a Sziget ökoszisztémája visszafordíthatatlan szinten felborult: tömeges fajkihalásokat figyeltek meg az elmúlt évtizedemben, és ami ennél is elborzasztóbb, hogy a vízi fajok 97%-a elpusztult a folyamatos mérgeződés következtében...

- Vajon hogyan csinálták? Hisz több száz mohratára van a bolygórendszerünk, a fény is csak elképzelhetetlenül sok idő alatt ér oda. Az rendben, hogy mi hogyan jöttünk ide, na de… ezek csak gének, és egyszerű információkat közöltek a mi génjeinkkel. Hogyan csinálták?
- Nem tudom, nem tudom… de ha a mi génjeinket is teljesen megfertőzik, nincs esélyünk arra, hogy leállítsuk őket. Nem az okokkal és a „hogyan”-okkal kell foglalkozunk, hanem azzal, hogy megsemmisítsük a tervüket...

Tamnak neveznek. A B. 53- as bolygón vagyunk. Aztán elkezdett részletesen elmagyarázni mindent a lánynak, arról, hogy hogyan pusztult el a bolygójuk, hogy kezdtek elöregedni, mert a gyerekek életképtelenek voltak és hogy hogyan kezdték el a lombikban való megtermékenyítést, majd a klónozást...

Végtelennek tűnő percek után amilyen hirtelen kezdődött, olyan hirtelen szakadt meg a szédítő, émelyítő mozgás. A csend megkétszereződött a tömeg fölött. Senki és semmi nem mozdult, mintha fagyott kristálygömbbe záródott volna a szerkezet, az emberek, az állatok, a fű, a virágok, a bogarak, a bokrok és a fák. Senki nem tudta volna megmondani meddig tartott ez a néma áhítat, amikor a szerkezeten tátongó legalább tíz méter magas sötét alagútban lassan körvonalazódni kezdett egy alak...