Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Regények - 85.oldal
- Vérnek tűnik.
- Pedig csak két deci moslék.
- Igaz, hogy nem emberi. Hiszen te, nagybecsű barátném, rettentő finnyás vagy! - élcelődik mesterem. - Egyre rosszabb bőrben vagy. Mi bajod egyáltalán? Azt akarod, hogy Gabrielnek támadj egy gyenge pillanatodban? ...
- Pedig csak két deci moslék.
- Igaz, hogy nem emberi. Hiszen te, nagybecsű barátném, rettentő finnyás vagy! - élcelődik mesterem. - Egyre rosszabb bőrben vagy. Mi bajod egyáltalán? Azt akarod, hogy Gabrielnek támadj egy gyenge pillanatodban? ...
A Kovács házaspár egy dologban azonban különbözött a többiektől. Ők nem a legjobban viselkedő, a legszebb hajú, a legszebb szemű, „álom gyermeket” keresték, hanem azt, amelyiket a legtöbbször vitték már vissza.
Természetesen én voltam az. Az örökké depressziós lény, akit nem érdekel más, csak, hogy felelősöket keressen egy számára értelmetlen mészárlásban. Amikor megkérdeztem, miért engem választottak, Kovács úr lehajtott fejjel csak annyit mondott: vezekelnie kell a bűneiért...
Természetesen én voltam az. Az örökké depressziós lény, akit nem érdekel más, csak, hogy felelősöket keressen egy számára értelmetlen mészárlásban. Amikor megkérdeztem, miért engem választottak, Kovács úr lehajtott fejjel csak annyit mondott: vezekelnie kell a bűneiért...
Mindketten egy tisztáson ébredtek fel. A ruházatuk patyolat tiszta volt. Piton Hermione sikolyára eszmélt fel a gondolkozásból.
- Mi történt, tanár úr? Hol vagyunk? Hogyan jutunk haza?
- Látom, Granger, vészhelyzetben sem hazudtolja meg magát. Maradjon csöndben!
- De…
- De nincs de! Fogja be a száját! Megpróbálom kideríteni, hol vagyunk! ...
- Mi történt, tanár úr? Hol vagyunk? Hogyan jutunk haza?
- Látom, Granger, vészhelyzetben sem hazudtolja meg magát. Maradjon csöndben!
- De…
- De nincs de! Fogja be a száját! Megpróbálom kideríteni, hol vagyunk! ...
Magam sem tudom, miért de az éjszaka közepén hirtelen felriadtam. Az egész furcsa volt. Mintha lett volna valami furcsa az éjszakában, mégis teljesen helyénvalónak tűnt minden. A tücskök játszották éji zenéjüket, a nyári szellő kissé enyhítette a fülledt levegőt, a kandallóban ropogó tűz hangja pedig szinte betöltötte a kastélyt…
Nos, ez a regény sokaknak ismerős lehet, hisz egy majd’ hároméves regény, a Vámpírnapló "folytatása". Azoknak, akik szerették, nem okoz majd csalódást, akik nem ismerik az írást, csak ajánlani tudom, egyebet nem.
Victoria*
Victoria*
- Mit láttál, amikor felmentél?
- Amikor beléptem, a padlószőnyeg vizes volt, és hallottam, hogy folyik a víz. Gondoltam, fürdik, ám észrevettem, hogy vörös a víz. Megijedtem, és amikor benyitottam…
Tessa elakadt. Agyában felrémlett újra a halott anyja képe, és zokogni kezdett. A felügyelő látta, hogy jobb, ha nem folytatja erről a témáról a kérdezést.
- Nagyon sajnálom, hidd el! - mondta, és megérintette a kislány vállát...
- Amikor beléptem, a padlószőnyeg vizes volt, és hallottam, hogy folyik a víz. Gondoltam, fürdik, ám észrevettem, hogy vörös a víz. Megijedtem, és amikor benyitottam…
Tessa elakadt. Agyában felrémlett újra a halott anyja képe, és zokogni kezdett. A felügyelő látta, hogy jobb, ha nem folytatja erről a témáról a kérdezést.
- Nagyon sajnálom, hidd el! - mondta, és megérintette a kislány vállát...
- Tudom. Én is ugyanazt érzem, amit te. Tudod, valahogy örülök annak, hogy nem sikerült legyőznöm Ellit.
- Miért?
- Mert akkor már régen túlszaporodott volna az emberiség. Meg aztán gondolj csak bele! Életerős fiatalként meghalni milyen rossz lenne. Tele vagy élettel, és mégis meg kell halnod, mikor eljár az időd. A Halál és az Öregség kéz a kézben járnak.
- Valóban - mosolyodott el keserűen a hadisten...
- Miért?
- Mert akkor már régen túlszaporodott volna az emberiség. Meg aztán gondolj csak bele! Életerős fiatalként meghalni milyen rossz lenne. Tele vagy élettel, és mégis meg kell halnod, mikor eljár az időd. A Halál és az Öregség kéz a kézben járnak.
- Valóban - mosolyodott el keserűen a hadisten...
- Viktor! Drága barátom, örülök, hogy látlak! Eltűntél erre a nyárra, már hiányoltalak!- szólt, mikor a férfi és a lány mellé ért, s rácsapott a hadisten vállára.
Ez a bizalmaskodás nagyon zavarta Antoniát, mert nem értette mire fel ez a nagy barátság. Tyr azonban kevésbé volt lelkes...
Ez a bizalmaskodás nagyon zavarta Antoniát, mert nem értette mire fel ez a nagy barátság. Tyr azonban kevésbé volt lelkes...
- Na mi van? Felmerült benned a gondolat, hogy visszamész? - kérdezte a lány, miközben a város felé tartottak.
- Igen, egy pillanatra valóban kísértésbe estem, ám aztán azt hiszem, helyesen döntöttem.
- Az már nem a te világod lenne, Tyr. A te világod elpusztult a Ragnarökben. De ha tényleg elvágysz majd egyszer a csatába, vagy ismét az szeretnél lenni, aki vagy, akkor itt, ebben a világban is találsz magadnak háborút eleget...
- Igen, egy pillanatra valóban kísértésbe estem, ám aztán azt hiszem, helyesen döntöttem.
- Az már nem a te világod lenne, Tyr. A te világod elpusztult a Ragnarökben. De ha tényleg elvágysz majd egyszer a csatába, vagy ismét az szeretnél lenni, aki vagy, akkor itt, ebben a világban is találsz magadnak háborút eleget...
Hél tapsolt egyet, mire az emlegetett ellenfelek előléptek a trón mögötti teremrészből. Elsőnek az Öregség, majd a Szerencsétlenség, az Éhínség és a Veszély. Megálltak a trón ellőtt, kezükben vagy lándzsa, vagy, pedig pallos volt. Hél megadta a jelet, mire az Öregség Antoniára, míg három társa Tyr-re vetette magát. Egyiküknek sem volt könnyű a dolga, és számtalan sérülést szereztek, ám viszonozni őket nem volt könnyű, főleg Tyr-nek, akit három oldalról is támadtak...