Regények - 78.oldal

Leparkoltam a kocsim Johnson-ék háztartási boltja előtt. Melinda Johnson osztálytársam volt a suliban, az ő apjáé az üzlet. Kicsit várnom kellett, mert csak nyolckor nyitottak, a kirakatot nézegettem és megláttam, hogy Mr. Johnson kisegítőt keres. Gyorsan el is döntöttem, hogy jelentkezem, hátha megkapom az állást, Mr. Johnson mindig kedves volt velem és Mellie-vel is barátnőfélék voltunk a suliban. Ahogy erre gondoltam egyszerre Mellie jelent meg a kirakatban, hosszú fekete hajú lány...

- Biztosan anya az – sóhajtottam egy nagyot megkönnyebbülve és már vettem is fel a telefont. Annyira biztos voltam benne, hogy vagy anya, vagy apa, hogy teljesen megdöbbentem, mikor egy idegen hangot hallottam.
- Samantha Turner-rel beszélek?
- Igen én vagyok – szóltam bele elvékonyodott hangon.
- A szülei autóbalesetet szenvedtek, jöjjön be, amilyen gyorsan csak tud – megmondta a kórház nevét és letette.
Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam és remegett a kezem...

Érezte, hogy a férfi többet akar, de nem bánta. Átvágtak a Napos tisztáson, majd befordultak az erdészházhoz vezető útra. Anne érezte, hogy a férfi a fenekét, és ki, kivillanó bokáját nézi, és már alig várta, hogy széttegye a lábát neki. Nem értette, hogyan kívánhatja Tom és Billy után ezt a férfit is, de úgy érezte, hogy ez valami kárpótlás azért, mert megkergették. De, ami a legjobban izgatta az volt, hogy ez a férfi a bájital nélkül is kívánta...

- Jó reggelt – köszöntem Gwen-nek, aki szerintem már két órája a konyhában sündörög. Már kitapasztaltam, hogy ez a szokása, elég aktív a csaj és pont apa ellentéte. Apa barna hajú, barna szemű, középkorú kissé zavarodott elméjű pasas. Író a szentem, habár ilyen hiányos memóriával nem értem, hogy tud egyáltalán egy mondatot értelmesen leírni, mindenesetre megjelent már egy csomó könyve és szégyenszemre egyet sem olvastam el. Unalmas társadalompolitikai tartalmú ömlengések a nemzet hanyatlásáról...

- Maga tizennyolc éves. Hogy tudna felnevelni három gyereket is? Miből tartja el őket? Ha talál munkát, ki főz, mos, takarít utánuk? Ki… – türelmetlen kézmozdulattal fojtottam bele a szavakat, tudtam, hogy elég udvariatlan voltam, de nem érdekelt.
- Nem vagyok már gyerek! – csattantam fel. – Majd én mindent megoldok, maga meg törődjön a saját dolgával. Mondani könnyű, hogy nem fogom tudni megcsinálni, de akkor válaszoljon, maga mit tenne a helyemben? Nincsenek rokonaink, küldjem...

- Ki az a Valerie? – kérdeztem értetlenül.
- Az első feleségem – felelte Karl a visszapillantóba bámulva –, nyolc éve halt meg egy autóbalesetben.
- Sajnálom – mondtam reflexből –, és azóta volt valakid? – kíváncsi voltam, hogy vajon hozományvadász gazember-e vagy esetleg tényleg egy szegény özvegy pasi.
- Nem volt senkim, csak az édesanyád, mikor őt megismertem, tudtam, hogy csak ő kell nekem – itt Helen-re nézett –, szerelem volt első látásra...

- A királyért és a hazáért! - rikkantotta Athos és előre vágtatott. A többiek követték. Hanz még vagy két embert lesújtott, mire több lándzsát döftek belé. Szelim is megforgatta a szablyát, mikor Planchet tarkón lőtte a karabélyával. Rögtön meghalt. Péter lóra kapott és szablyájukat suhogtatva áttörtek Kowalskyval. A polák ellentétes irányban rúgtatva el sikeresen maga után csalt két támadót. Ekkor lőtte egy íjpuskás keresztül Péter paripája bal hátsó lábát. A támadók gyorsan megtörték...

A TÉV hatalmas haszonra tett szert, amiből megépítettük a mostani álomházunkat is. Mikor beköltöztünk, apa kijelentette, hogy most már mindene megvan, amire vágyott.
- Szerető feleség, csodálatos gyerekek, kényelmes ház, egy jól menő vállalat és mindenki egészséges – mondta vidám mosollyal az arcán.
Aztán két és fél éve történt egy súlyos baleset, az egyik felújítandó háznál. Az egész összedőlt, négyen meghaltak, egy férfi pedig olyan súlyosan megsérült, hogy amputálni kellet...

Szóval csúfolódott, hogy soha senki nem fog megcsókolni meg ilyenek, amíg a fejéhez nem vágtam, hogy ő vajon hány lánnyal csókolózott már. Erre sorolni kezdte a lányokat, persze már akkor tizenhárom évesen is szexmániás volt, végül teljesen elvette a kedvem. Este, mikor hazafelé indultam utánam jött és megkérdezte akarom-e, hogy ő megtanítson. Azt mondta többet úgysem lesz lehetőségem rá, tanuljak egy olyan profitól, mint ő...

Érdekes dolog a politika. Bethlen és Richelieu németföldi szövetségesei ugyanis protestánsok voltak. Viszont a bíboros elérkezettnek látta az időt, hogy leszámoljon a franciaországi protestánsokkal: a hugenottákkal. Mármost erre fel az angolok (pontosabban az ottani teljhatalmú miniszter, Buckingham hercege) jelezték, hogy nem hagyják védtelenül ottani híveiket, hanem készek fegyveresen is segíteni. Fő a közismerten szar angol-francia viszony további fokozása! Meg apró poénból teszem hozzá,...