Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Regények - 77.oldal
Micsoda remek percei voltak ezek a napnak, amint ott állt a gumiszoba, vagy a társalgó szoba előtt magára erőltetett mosollyal, lelkében pedig kínzó rettegéssel. Minden percben attól tartott, mikor fog a saját szülőanyja eléugrani, és torkaszakadtából azt üvöltözni, hogy mennyire gyűlöli őt, és ha tehetné, átszúrná lánya szívét egy késsel. Szenvedés volt ez a lánynak és gyönyör az anyának. Gyönyör, mert arról álmodozhatott, hogyan pusztítsa el egyszülött gyermekét, ki hajdan a reményt...
A fiú mosolyogva nézett le rá, aztán lassan mozogni kezdett. Anne nedves öle kellemesen csúszott, így teljes hosszában be tudta járni, hatalmas gyönyört okozva ezzel magának is, és a lánynak is. Közben kibogozta a lány blúzának kötőjét, és szétnyitotta. Kibuggyantak a kis mellek, a bimbói úgy meredtek az égnek, mint két szarvacska. Lehajolt, és felváltva szopta őket. Anne kezei a lepedőt markolták a gyönyörtől...
Cassie rémülten felugrott, amikor meglátott. Elgondolkodtam, hogy nézhetek ki.
- Mi történt? – rémüldözött mindenki.
- Kirabolták a bankot – nyögtem ki.
- És? – kérdezte mögöttem Nick.
- Én is ott voltam, te hülye! – vágtam oda. – Pénzt akartam kivenni… erre berohant négy férfi, maszk volt az arcukon… kiabálni kezdtek, hogy mindenki a földre, meg ilyenek… aztán elmentek és jöttek a rendőrök – ennyi tellett tőlem, hatalmas levegővételek közepette...
- Mi történt? – rémüldözött mindenki.
- Kirabolták a bankot – nyögtem ki.
- És? – kérdezte mögöttem Nick.
- Én is ott voltam, te hülye! – vágtam oda. – Pénzt akartam kivenni… erre berohant négy férfi, maszk volt az arcukon… kiabálni kezdtek, hogy mindenki a földre, meg ilyenek… aztán elmentek és jöttek a rendőrök – ennyi tellett tőlem, hatalmas levegővételek közepette...
- Rendben van, a dokumentumok megvannak, de hol a bizonyíték?
Mr. Attenborough a zsebéből elővett egy légmentesen zárható kis zacskót, és átadta az öltönyös úrnak. A zacskót a megölt férfi levágott ujjának vére vörösre festette. Az öltönyös úr egy darabig nézegette, majd odaadta a vele lévő arabnak, hogy vegye le az ujjról a gyűrűt és tisztítsa meg. A levágott testrészt az asszaszin rádobta a megkötözött nő testére, aki erre fájdalmasan felsikoltott...
Mr. Attenborough a zsebéből elővett egy légmentesen zárható kis zacskót, és átadta az öltönyös úrnak. A zacskót a megölt férfi levágott ujjának vére vörösre festette. Az öltönyös úr egy darabig nézegette, majd odaadta a vele lévő arabnak, hogy vegye le az ujjról a gyűrűt és tisztítsa meg. A levágott testrészt az asszaszin rádobta a megkötözött nő testére, aki erre fájdalmasan felsikoltott...
- Nem idegenek, Karl a vőlegényem, elvárom, hogy tiszteld őt és a gyerekeit is, ezentúl ők is velünk élnek majd, szokd ezt meg.
- A vőlegényed? – nevettem fel gúnyosan. – Ne legyél bolond, azt hiszed, hogy szeret téged? Csak a pénzed kell neki! - ezzel túl messzire mentem, Helen szeme könnybe lábadt, majd fejhangú nyüszítés kíséretében kirohant a szobámból, még az ajtót is nyitva hagyta.
Kicsit dohogtam magamban, míg észre nem vettem, hogy Eric az ajtóból leskelődik befelé...
- A vőlegényed? – nevettem fel gúnyosan. – Ne legyél bolond, azt hiszed, hogy szeret téged? Csak a pénzed kell neki! - ezzel túl messzire mentem, Helen szeme könnybe lábadt, majd fejhangú nyüszítés kíséretében kirohant a szobámból, még az ajtót is nyitva hagyta.
Kicsit dohogtam magamban, míg észre nem vettem, hogy Eric az ajtóból leskelődik befelé...
Leparkoltam a kocsim Johnson-ék háztartási boltja előtt. Melinda Johnson osztálytársam volt a suliban, az ő apjáé az üzlet. Kicsit várnom kellett, mert csak nyolckor nyitottak, a kirakatot nézegettem és megláttam, hogy Mr. Johnson kisegítőt keres. Gyorsan el is döntöttem, hogy jelentkezem, hátha megkapom az állást, Mr. Johnson mindig kedves volt velem és Mellie-vel is barátnőfélék voltunk a suliban. Ahogy erre gondoltam egyszerre Mellie jelent meg a kirakatban, hosszú fekete hajú lány...
- Biztosan anya az – sóhajtottam egy nagyot megkönnyebbülve és már vettem is fel a telefont. Annyira biztos voltam benne, hogy vagy anya, vagy apa, hogy teljesen megdöbbentem, mikor egy idegen hangot hallottam.
- Samantha Turner-rel beszélek?
- Igen én vagyok – szóltam bele elvékonyodott hangon.
- A szülei autóbalesetet szenvedtek, jöjjön be, amilyen gyorsan csak tud – megmondta a kórház nevét és letette.
Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam és remegett a kezem...
- Samantha Turner-rel beszélek?
- Igen én vagyok – szóltam bele elvékonyodott hangon.
- A szülei autóbalesetet szenvedtek, jöjjön be, amilyen gyorsan csak tud – megmondta a kórház nevét és letette.
Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam és remegett a kezem...
Érezte, hogy a férfi többet akar, de nem bánta. Átvágtak a Napos tisztáson, majd befordultak az erdészházhoz vezető útra. Anne érezte, hogy a férfi a fenekét, és ki, kivillanó bokáját nézi, és már alig várta, hogy széttegye a lábát neki. Nem értette, hogyan kívánhatja Tom és Billy után ezt a férfit is, de úgy érezte, hogy ez valami kárpótlás azért, mert megkergették. De, ami a legjobban izgatta az volt, hogy ez a férfi a bájital nélkül is kívánta...
- Jó reggelt – köszöntem Gwen-nek, aki szerintem már két órája a konyhában sündörög. Már kitapasztaltam, hogy ez a szokása, elég aktív a csaj és pont apa ellentéte. Apa barna hajú, barna szemű, középkorú kissé zavarodott elméjű pasas. Író a szentem, habár ilyen hiányos memóriával nem értem, hogy tud egyáltalán egy mondatot értelmesen leírni, mindenesetre megjelent már egy csomó könyve és szégyenszemre egyet sem olvastam el. Unalmas társadalompolitikai tartalmú ömlengések a nemzet hanyatlásáról...
- Maga tizennyolc éves. Hogy tudna felnevelni három gyereket is? Miből tartja el őket? Ha talál munkát, ki főz, mos, takarít utánuk? Ki… – türelmetlen kézmozdulattal fojtottam bele a szavakat, tudtam, hogy elég udvariatlan voltam, de nem érdekelt.
- Nem vagyok már gyerek! – csattantam fel. – Majd én mindent megoldok, maga meg törődjön a saját dolgával. Mondani könnyű, hogy nem fogom tudni megcsinálni, de akkor válaszoljon, maga mit tenne a helyemben? Nincsenek rokonaink, küldjem...
- Nem vagyok már gyerek! – csattantam fel. – Majd én mindent megoldok, maga meg törődjön a saját dolgával. Mondani könnyű, hogy nem fogom tudni megcsinálni, de akkor válaszoljon, maga mit tenne a helyemben? Nincsenek rokonaink, küldjem...